Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Apotheosis.

Petőfi Sándor halálának félazázados évfordulójára irta Jókai Kór. 1' '

(Háttérben Petőfi ércszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal „Petőfi ház“, párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai: Arany, Tompa, Lisznyay, K erényi, Bérczy, Oberuyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irinyi. Vasváry, stb. Szabadság nemtője : fején diádéul, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben, lánccal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor leje löiölt a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereug alá.)

Nemiő. (Tompa, gyászoló hangon.)

Kern magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság,

Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad,

A rombadült ország, szegény Magyarország. —

A sirt fölöttetek simára taposták. .

Aztán sötétség lett, — kisértetek éje Úr lett benne minden gonosz szellem tábor,

Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kinozni vaktából.

A pokol közel volt, az ég pedig távol.

Kioltottak minden csillagot az égen

Csak egyet nem tudtak : mely szivedből szállt ki.

Melynek azt hirdették tündöklő sugári,

Lesz e lidérchozó éjszakának vége.

S szabad Magyarország, amilyen volt régen.

Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak,

Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn,

Hogy még visszahozza a jövő a múltat.

Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben.

Él még magyar nemzet, él még magyar isten.

Ki sugdosott az eltemetett nemzetnek Álmában, hogy halál ne legyen belőle.

Eltartott ez álom egy emberöltőbe.

„Ne rettegj jövődtől, múltadat ne vesd meg.“

Te voltál az, örök szabadság költője.

Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek,

Dalaid szikráin láng kelt a szivekben.

Kik élve üldöztek, holtan megszerettek í ló akik hivek voltak, azok még hivebben.

Idegen lelkekhői honszeretők lettek.