Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Petőfi Sándor aszódi tanítója.

(Korén István f.)

Ki ne ismerné Petőfinek azt a versét, melyben egykori kedves tanítóját énekli meg, a kinek a saját kéményéből lelopkodott sonkát, kolbászt vitte ajándékba s a jámbor tanító még meg is vendégelte belőle.

A ki ezt a tréfával, kedélyességgel s a karikatúrának legapróbb részleteivel megirt verset olvassa, egy csöppet se fog kételkedni abban, hogy ez a tanító csakugyan létezett s a mit vele a pajkos diákpoéta elkövetett, csakugyan megtörtént. A költő ugyan a legnemesebb diszkrécióval énekli meg tanítóját, kinek sem nevét, sem lakóhelyét nem említi versében, mindazáltal nem volt nehéz megtudni, hogy a kipa- rődiázott férfiú nem más, mint Koren István, Petőfinek aszódi tanítója.

A nagy költő tizenöt éves korában, 1833-ban került a fővárosból Aszódra, az evangélikus iskolába, a hol öt évig tanult. Ez az idő volt korán megszakadt életének az aranykora. Az ezen idők emlékeiből fűzött költemények bizonyilják, hogy ez öt év a diákélet eleven, zajos gondtalanságában telt el s a nagy jövőre hivatott költő féktelen szabadságvágya ekkor nyert szárnyakat további pályájához.

Ebből az időből maradt meg Petőfi emlékében az a kedves kép, melyet az említett versben olyan élénken rajzol meg: aszódi tanitójának a képe.

ügy énekli meg Petőfi a jámbor tanítót, mint a hogy a régi tanitóvilág tipikus alakjait elképzelni szoktuk. Kopasz fő, piros orr, hosszuszáru pipa, Zrínyi-dolmány nagy gombokkal, szürke nadrág tarka zsinórral, kevés tudomány, nagy jószívűség s a mi fő, határozott ellenszenv a viz s különös rokonszenv a bor iránt.