Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
A képzelt ellenségek sorában ott áll Pákh Albert. Egyszer igy mutatkozott be : »Éa vagyok az a veszett kutya, a ki Petőfit megmarta !« Arra a költeményre czélzott, mely igy kezdődik : Isten veled, te elpártolt barát, veszett ebként ki szivem megmarad ! Valami hiábavalóságért haragudott meg rá, s mikor megbékültek, meg akarta semmisíteni a verset, de Pákhnak megtetszett, nem engedte. Hát maga Jókai ? A Petőfi lelki testvére, a ki mégis haraggal vált el tőle, haraggal, úgy hogy sohasem bókültek ki többé. Az össze- veszés oka Vörösmarty volt. Hogy mivel tartozott Petőfi VÖrösmartynak, azt nem kell részletesen elmondani. Elég, hogy Petőfi, a ki nem szokott dedikálni, a költeményeit VÖrösmartynak ajánlotta. fis ezt a Vorösmartyt tudta Petőfi megverselni úgy, hogy ez volt a refrénje : »Nem én téptem Le homlokodról, magad tépted le a babért!« A dolog históriája röviden ez: Vörösmarty tudvalevőleg országgyűlési képviselő volt 1848-ban. Kossuth törvényjavaslatot nyújtott be ujonczjutalék és pénz megszavazása iránt, mely látszólag a meglevő osztrák sereg szaporítására látszott irányulni, valójában pedig nemzeti hadsereg fölállítását czélozta. Mindegy volt Petőfinek. A dolog színe az volt, hogy az osztrák haderőt gyarapítják, s gyűlölettel fogadta a törvényjavaslatot. Az is szálka volt a szemében, hogy a törvényjavaslatot Kossuth nyújtotta be. A törvényjavaslatot nagy többséggel fogadták el, s reászavazott Vörösmarty is. Ez éppen elég volt Petőfinek, hogy végezzen \ örösmartyval. Megírta azt az ominózus költeményt, a mely miatt eltávolodtak egymástól, a két testvér-barát : Jókai és Petőfi. Szerkesztőtársak voltak, Emődy Dániel lakásán gyűltek össze még egy megbeszélésre. Ott Jókai kijelentette, hogy Petőfi mint szerkesztőtárs kiadhatja azt a verset, de akkor Jókai megszűnik a lap munkatársa lenni. Jókai ezeket mondta neki : — Vörösmarty neked is, nekem is második atyánk volt. ö vezetett be az irodalomba ; ő pártfogolt ő szeretett bennünket, ő figyelmeztetett hibáinkra. S a ki négyszem közt mondja meg hibáinkat, az nem kritikusunk, az barátunk. Az apánk. Nem szabad őt megtámadnunk. Petőfi ezt felelte rá : — És ha igazi apám volna, sem kímélném azért, a mit tett !