Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Petőfinek voltak igazi és képzelt ellenségei.

Az igaziakkal korán meg kellett ismerkednie. Már az iskolából hozott néhányat, a kik ott kezdtek rá irigykedni (ugyan mi az istencsodáját irigyeltek tőle akkor 1). így, alig hogy versei kezdtek megjelenni, álnév alatt egy pimasz kritika jelent meg róla. Lerántották a sárga földig, megtagadtak tőle minden talentumot. Petőfi felelt a kritikára s mert gyanította, honnan fuj a szél, igy végezte a feleletet : Fogadjátok hazám legszebb erényii ifjai hódolatom tömjénét ! A mely végsorokban az aláhúzott szavak Szeberényi és Dömjén neveket adnak ki. Lehet azonban, hogy bár az iskolapadokban sok irigykedési tény fűződik a nevükhöz, ebben a piszkos kritikában egyiknek sem volt része.

Hiszen hogy ilyen kritikusok akadtak, azt jó! tudjuk. íme nem kisebb ember tagadta meg Petőfitől a tehetséget, mint Greguss Ágoston. Ö különben csak követte Zerfi, Császár Ferencz és Hazucha példáját. Aztán ott volt a »Honderű«, melynek szerkesztője, Petricse- vicli Horváth Lázár minden volt, csak népies nem. Szalon-poétákat szeretett volna nevelni, ha egyáltalán tudott volna nevelni valakit. Erről a lapról irta azt a gyilkos élű költeményt a Honderühöz, a mely igy kezdődik:

»0 honderű, te’ Lázárok Lázára, Te csak nevednek két bötüje vagy, Nevednek vagy csak két végső betűje . . . Húzd meg magad, nehogy tovább ragadj ! E két bötü elül, hátul olvasva Egyformán mondja meg kilétedet*

De én becsüllek, mert hisz aranyával Fizetted egykor költeményimet!«

Horváth Lázár aztán kegyetlenül megharagudott Petőfire é3 az egész társaságra. Széchenyi István a Honderü-t kedvelte s szokott modorában angol calambour-t csinált rá. Azt mondta, hogy a Honderű »Hunterri« (vadászparipa). Petőfiék a Pesti Divatlapban rádupláztak erre a szójátékra s azt írták, hogy a Honderű nem »Hunterri« hanem fran- oziául »honte des rues !«, a mi átkozottul dif- famáns komplimentum.

Horváth Lázár azzal lőtt vissza, hogy kifogyván minden magyar gorombaságból, németül kezdett el ágyuzni, s a Pesti Divatlapot egész pereputtyával együtt elnevezte »Lumpengesindel von Gemeinheiten «-nek. Petőfinek ez annyira megtetszett, hogy egymás közt sokáig ezt a titulust használták. Lett