Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

-Ais—el^oimlatlannak és mesrhizhatönaVnincs ntnnkliiiV- art is. bncrv Petőfi «miatt, düliösküdött: Csak azt

trónjának megmentésével a trón közelébe emelkedik, részint dón Salluste, részint Ruy Bias alakját juttatja eszünkbe; Borissal való viszonyában pedig dón Salluste és dón César első találkozására (I. II.) ismerünk, mely utóbbi szintoly megvetéssel utasítja vissza unokatestvére szégyenletes boszutervét, amily irtózattal tér vissza Saul a hazaárulás útjáról, melyre magát ikertestvére által csábittatni engedte. Milutin és Judit szerelmi viszonya ismét Buy Bias és Mária királyné szerelmének halvány reminiszcenciája, amint hogy Judit első jelenése (I. 3.) is élénken emlékeztet ” a boldogtalan Mária királyné helyzetére, kit halálra untat az udvari élet rideg etiquetteje, lélekölő egyhangúsága, s ki a zordon palotából visszasovárog a szülőföld egyszerű örömei után:

Que ne suis-ie encore, moi qui, crains tous ces grands,

Dans ma bonne Allemagne avec mes bons parents 1

Comme, ma soeur et moi, nous courions dans les herbes! (II, I.)

Csakhogy Judit nem hagyja magát gyermeki örömében korlátozni az etiquette által, s midőn Predszláva figyelmezteti, hogy a szaladgálás illetlen hozzá, s hogy mint fejedelemnének illik fentartania rangja méltóságát, nem titkon sóhajtozik, hanem nyíltan ,igy felel: „Oh Istenem, ha az nem fér meg rangommal, hogy a fülen futkossak virágok és pillangók után: akkor óhajtom, vajha nem volnék fejedelemnél Gyermeki kedélye forró szerelemmel csügg férjén, nehezére esik elválva élni tőle, s panaszkodik gyakori távolléte miatt; de midőn a vadászatról visszatértekor a lelkét is majd elébe önti Borisnak, kínos csalódás vár reá, épp úgy mint Máriára midőn király levelében mentő horgonyát véli feltalálni.

(ii, in.) . . t

Predszláva concepciójában Borgia Lucretia hatását véljük felismerni. „Az anyaság érzése, mely az erkölcsi rútságot megtisztítja: ime Borgia Lucretia.11 (Hugo Tiktor előszava.) Predszlávában ez az érzés csak Saullal szemben nyilatkozik, de korántsem oly mértékben, hogy e daemoni asszony csak egy pillaü i

natra is tragikai érdeklődést, rokonszenvet és szánalmat tudna gerjeszteni, még bünliödése pillanatában sem, midőn mint Lucretiát, abban a gyöngéd érzelemben sújtja a nemezis, mely romlott szivének egyetlen virága. Borist csak gyűlölni tudja, sátáni lelkének egész erejével; tőrt akar szivébe mártani, meghiúsítja nagyralátó terveit s megfosztja nejétől és országától. Ez a duplicitás az anyai lélekben amily visszataszító, épp oly érthetetlen, ügy látszik, Petőfi az ellentétek halmozásában mesterén is túl akart tenni. Borgia Lucretia mindenkivel szemben erkölcsi szörny, egyetlen fiát, Gennarőt kivéve; Predszláva egyik fiával, Borissal szemben is az, mig a másikat, Sault, az anyai szeretet gyöngédségeivel halmozza el. Hasonló duplicitás teszi rejtélylyé Boris lelkét is, kiben egy szikra fiúi érzet sincs, ki cinikus kegyetlenséggel anyját megfojtani készül, s ki hitvese eltűnésén, mint a gyermek, sírva fakad.

Hiábavaló munkát végezne, aki a drámába akármely alapeszmét, erkölcsi, társadalmi vagy politikai doktrínát akarna belemagyarázni. Mig Buy Bias költője a nemes és aljas közötti küzdelmet tünteti fel (Oroszlán és tigris), addig Petőfinél mind a két küzdő fél nemtelen: tigris és hiéna. Ily küzdelemből hiányzik minden erkölcsi érdek s egészen közönyös előttünk, melyik fél lesz a győztes e természettelen harcban, mely egyébiránt a darab végén is eldöntetlen marad, mintha a költő maga is visszaborzadt volna attól az iszonyatos erkölcsi örvénytől, mely előtte tátongott. Első tekintetre ugylátszik, mintha Petőfi a törvénytelen fiú problémáját vetné föl e drámában. De Boris, kinek vágyai sokkal magasabbra törnek az egyszerű fejedelmi rangnál, nem a társadalmat vádolja a rajta esett igazságtalanság miatt, hanem anyját, kinek bűnéért ő ártatlanul lakói. E vád megokolásából különben hiányzik minden objektív elem. Mi az, ami Borisban szítja a nagyravágyást ? miért érzi oly nyomasztónak és megalázónak helyzetét? S mi jogosítja a küzdelemre, melyben csak

gyávaságáról és tehetetlenségéről tesz bizonyságot? Valójában, a törvénytelen fiú problémája itt épp oly kevéssé van fölvetve, mint a magkülönbség problémája, mely látszólag Milutin és Judit viszonyában jut kifejezésre. Milutin, az egyszerű nemes apród, szereti úrnőjét s általa szerettetik. Alacsony sorsából nem küzdi fel magát kitűnő tettek által, s Predszláva ármánya jóformán erőfeszítés nélkül birtokába juttatja szerelme tárgyának. Judit, ki férjétől mindjobban elhidegül, az első rohamra megadja magát s a szerelmes pár egyesülése csupán gonosz intrika sikerének, nem egy társadalmi probléma megoldásának hatását teszi reánk.

Petőfi drámája a romantikus mozgalom mon- struózus terméke, mely a színpad világítását a maga korában is aligha állta volna ki; mindamellett figyelmet érdemel irodalomtörténeti szempontból, mert túlzott arányokban és megközelítő teljességgel feltünteti a romantikus dráma sajátos jellemvonásait. A szenvedélyek fékteleuül tombolnak e drámában. Az atya párviadalban megöli fiát, s anya és fin kétszer állnak szemközt gyilkos szándékkal. A cselekvény legfőbb rugója a boszu, a könyörtelen vendetta, mely Hugo Viktor drámáiban: Hernaniban, Angélában, Ruy Blasban és Borgia Lucretiáhan, oly irtózatos orgiákat ül. A meglepő fordulatok, hatásvadászó fogások, színpadi csattanók egymást érik a darabban, raegcsuíolva a logika és a lélektan szabályait. A megoldás módja (a felismerési jelenet) épp oly jellemző benne, mint a rövid, szakgatott, egymást kergető mondatok sora: a style coupé röppentyűi, melyek pattogva szórják fényes sziporkáikat. Hiányzik azonban a történelmi szin, a kor és környezet pontos rajza, mely a romanticizmus egyik alapelvéből foly, s melynek Hugo Viktor hatása jó részét köszönte. Igaz, hogy a korjellemzés itt is legtöbbször a costume- és cimertanból van véve: merő külsőségek kultusza, mely határos a charlatánsággal. Petőfi nem hányja fel a régi századok garderobeját és címereit,