Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Petőfihez. Francois Coppée. Mint a szegény utas, kit zordon tél-idön A nyájas háziasszony szelid tűzhelye véd, Míg arca elborul, halk búcsút venni jön, És homlokon csókolja a háznak gyermekét: Ekkép siettünk hozzád, Magyarhon francia Vendégei, kezünkben virágok dús füzére, Hozzád, óh költő-harcos, hazád kedvenc fia, K' énekeltél néki s meghaltál bátran érte. Lángész hevében égni s meghalni csatatéren ! Éenn állni büszke ércben s porladni sír nekül! De nem sajnállak érte, — irigyellek óh testvérem ! Ember dicsőbb, szebb sorsban itt lenn nem részesül! Hol nagy szivedre gázolt vérszomjas csőcselék, S meghaltál, hogy ne halj meg többé soha, soha, Ested helyén bizonnyal vadrózsa bokra ég, Oh, szerelem s szabadság fenséges dalnoka! , Vadrózsa bokra, melyben szép lelked még vintl! '— S jegyespár arra bolygvún, mit ifja keze tör : Virágodtól a kedves hőbb szerelemre gyűl, Az esküben több báj lesz, a csókban több gyönyör. S ha enyhe alkonyon ott ül a csalogány, — Szárnyas, szabad kis dalnok, ki bokrod meglelő — Reszket, megittasúl rózsádnak illatán, >S dalol, dalol büvölten a csillagok felé! Ábrányi Emil,----•«■<•>«1-------
