Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Petrovics fölvetette a fejét, összemorzsolta a diósgyőri papirost az ujjal között, aztán gúnyosan nézett a háta mögött álló felesége arczába. Petrovicsné, született Hrúz Mária nem volt világraszóló szépség, de csúf nő som volt. Alázatos hálával vette a sorsnak azt a kedvezését, hogy a szabadszállási székbérlőnek megtetszett barna haja, a melynek még öreg korában is volt valami olyan illata, a milyen illat a felvidéki rozsvetések között érezhető ; hogy megtetszett a kemény, erős férfiúnak és törvényes feleségül vette. Pedig három — két rózsás és egy fekete — szoknyán kívül egyebet nem vihetett hozományba. Most is, mint mindig, alázatos, cselédes tartózkodással állott meg a gazda előtt.

— Rossz hirt kaptál, István ? — ismételte.

— A te szerelmetes fiadról kaptam hirt — gúnyolódott a gazda. — A Sándorkádról azt Írja a professzora Aszódról, hogy semmi egyéb nem akar lenni, mint színész. A te nevelésed, a Sándorka színész akar lenni.

— Színész ? — ismételte riadt csodálkozással Mária asszony és nem titkolhatta el azt a boldog mosolyt, a mely egy pillanatra arczára Íródott a leikéből, a mely tele volt ábrándokkal és álmokkal, névtelen fantáziákkal, a melyek az egyszerű nőnél csupán annyiban nyilvánultak, hogy maga komponálta imádságokat mondott a fiáért. És mert legtöbbet a távollevő Sándorért kellett imádkozni, Sándorról komponálta az imádságok nagyobb részét. Tehát színész akar lenni Sándor ? Legyen bármi Sándor, bizonyosan nagyszerű, a legelső leend pályáján.

— Te talán szívesen vennéd, ha komédiás lenne a fiad? — riadt Petrovics István az asszonyra, a ki egy pillanatig ábrándjaiba elmerült.

— Dehogy — mentegetődzött ijedten Mária asszony. — Én is azt szeretném, a mit te akarsz : legyen Sándor mészáros.

— ügy ? Miért álltái tehát ellen, gonosz fiad segítségére menve, a mikor két év előtt a székben akartam alkalmazni Sándort ? Miért könyörögtél lusta gyermekedért? Erre felelj.

— ő, én magam sem tudom — rebegte az asszony. — Hisz te is mondtad gyakran, István, hogy addig tanuljanak a gyerekek, a mig tudunk érettük áldozni.