Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Y. évfolyam. 41. szám. Zilali, 1887. október 9. □]<$' A lapszellemirészétilletf)levelek a szerkesztőséghez, pénzküldemények, hirdetések akiadóhivatalhoz czinizendök. Csak bér mentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem adunk vissza. Névtelenül vagy álnév alatt ér- l kezett közleményeket figyelembe J nem vehetünk. <0 <^> (§<$—-'-------------------------A S ZILAGY. TÁRSADALMI HETILAP. A„Sziláméira Gazíasáií Egyesület“ és a „Szilaswyei Községi- és Körjegyzők Egylete“ Hivatalos Közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. i f Előfizetési dijak: egész évre 4frt,félé vre 2 frt, n egyedévre 1 frt. Egyes szám ára 1*0 kr. Hirdetési dij: négyszer ha- sábozott garmond sorért4 kr. Bélyegdíj minden beiktatásértSOkr. Nyilttér: garmond soronként 15 kr. mellékletek díja: alku szerint. ©<&— —$>11 Az első vonat. Végre hát mégis megérkezett. Vártuk is nagyon régen. Azok tudhatják csak felfogni a mi várakozásunk nagyságát, a kik olyan vidéken laknak, mint mi laktunk (a milyen már nem igen van ebben az országban), hog\ vasút még csak nem is érinti. Hozzánk eddig a legközelebbi vasútállomás is oly távol volt, hogy nem ejj ember van e városban olvan, a ki eleven vonatot e hó 7-éig nem látott. * Ezen a napon, október 7-én esti 6 órakor érkezett be a „Zilali" által vonatott első vonat méltóságos lassúsággal a zilahi állomásra. Jövetelét már napokkal ezelőtt lázas kíváncsisággal várták. Naponkint egész csoportokban vonult ki a lakosság megnézni, hogy meddig rakták már le a síneket s tudakozni: mikor jön már? Egy pár nap óta aztán plakátok hirdették, hogy október 7 én d. u. 4 órakor, s ez az oka, hogy e napon már délután 3 órakor elkezdett a közönség szállingózni az állomás felé kisebb-na- gyobb csoportokban, gyalog és kocsin, nők, férfiak, kicsinyek és nagyok. 1 IVtvhócöT' avL"«iv vA » nn v ' .•ilo'ógvV mutatott fel, a milyet talán soha eddig. A jövő-menő, nemzeti szalaggal feldíszített kocsik sokasága, a kivonuló közönség tarka csoportokban egyszerre nagy-városias szint kölcsönöztek neki. A felleges idő s meg-meginduló permetező eső éppen nem, vagy csak nagyon kis mértékben gátolta a könséTimi Emlékkönyvbe. (Menyasszonynak.) Ara-koszoru szűz virága S menyasszony fátyla — oh de szép. Legyen boldog minden leányka, Ki az oltár elébe lép. Legyen hű mindég a szívéhez Az eskü, a mit elrebeg: S a boldogság — mit akkor érez Maradjon mindörökre meg. Nekem is lett vén’ üdvbe’ részem, Áldás is szállott volna rám, fia úgy történt von , mint kevélyen Gyermeteg hittel álmodám. Most már az áldást, mit kegyével Reám árasztott vén az ég, Arra kiván^AHMfeftszívvel, Ki ultái^^^^Hép. FÁBIÁN GEIZA. Petőfi Zoltán, mint költő. Petőfi Zoltán, a nagy költőnek korán elhunyt íia, ki sok tekintetben örököse volt apja költői ihletének, halála után több kötet- nyű irodalmi dolgozatot hagyott hátra. E kétségkívül érdekes emlékek közül valé az alábbi levél s ama három költemény is, a melyeket a fiatal költő egy barátjához, Korniczky Frigyes miniszteri tisztviselőhöz intézett, azzal a kéréssel, hogy a költeményeket nyújtsa be nevében az esztergomi ifjuget a kivonulásban — úgy, hogy 5 óra tájban (mert. egy délelőtt jött távirat az érkezést újabban esti G órára jelezte), csaknem az egész város kint volt az indó- liáznál hosszú vonalban foglalva helyet a még kavicsolatlan pályaudvaron a sí- Bek mellett. Az eső azomban valóságos zápor alakjában hamarabb megérkezett mint a vonat, s a közönség kénytelen volt esőernyők alá húzódni, azokból röktönzve fedelet arra a perronra, a melyet — fájdalom — elfelejtettek építeni. Hanem azért nem akart tágítani; meggyújtott vihar-lámpák és fáklyák mellett várt. Az itt-ott mutatkozó türelmetlenséget legyőzte a nagy érdeklődés. G és ‘/4 órakor — zilahi idő szerint nehány perczczel előbb — hallszott az első fütyülés, majd rá négy taraczk- lövés és a jelző harang hangja, s pár perez múlva harsány „éljen !“-ek között berobogott a vonat. * A vonat reggel 8 óra 10 perczkor indul N.-Károlyból. Raj tajvoltak : Ivánka Imre, az északkeleti vasút vezérigazgatója, P o- 1 i n s z k y Emil, vezérfelügyelő, Ság hy Gyula, vezérfelügyelő, Sigmeth Károly, vontatási felügyelő, P o 11 á k Lajos, közlekedési főnök Királyházáról, F e s t e t i c h Emil, felügyelő, mind az északkeleti vasút részéről; továbbá B o r o s s Bálint, szatmári orsz. képviselő és igazgatósági tag, Maiéter Zoltán, műszaki tanácsos, nchwarz Ármin, vuiiíukozo, ur. Benedikt Márk, titkár; a mozdonyon J e - ney István szakaszmérnök. Somlyóra értek 12 óra 45 perczkor, bol a fogadó küldöttség V4. órát késett. Ez idő alatt a vonaton jött társaság megszemlélte az állomás összes épü létéit. A sarmaság-somlyai vonal valóban nem viczinalis-vasut kinézésű részét meglepőnek nyilvánította. Azok a kőpartfalak, kőburkolatok, szádfalak, 40—50 mtres hidak,r melyek ezen vonalrészen kiépíttettek, jóval túl is haladják egy viczinális vasút rendes építési költ ségeit. A pálya általában N.-Károlytói Szoporig jó, Szoportól Sarmaságig nagyon kevés anyag 1ÓI-ÁU kavicsolás 74 rósz : 3/ Sarmaságtól Somlyóig — a a közlekerósze meglévén, dósre teljesen alkalmas. Somlyón a szemle után díszebéd volt a színházban mintegy 50 terítékkel. Felköszöntőt mondottak Gencsy, polgármester Ivánka Imrére, Dr. Ajtai Endre Schwarz Ármin, vállalkozóra, Ivánka Maiéter Zoltán, műszaki tanácsosra, P. Szathmáry Károlyt Ivánkára, mint a vereskereszt-egylet tevékenye tagjára. Innen elindultak 3 órakor s hozzájok csatlakozva Gencsy Sándor, sz.-somlyai polgár- mester és a vállalat több tagja — mint fentebb említettük — fi óra 15 perczkor Zilabra érkeztek. * A zilahi állomáson Dózsa Elek, polgármester fogadta az érkezőket lelkes beszéddel üdvözölvén. Kifejezte e vidék s különösen e város örömét e nagy esemény fölött; elmondotta, hogy miért oly örömteljes e fogadtatás, mintha győző hadsereg vezéreit üdvözölnék '? igen, győztes vezéreket üdvözöl, kik régi ellenségünket, a közlekedési akadályokat győzték le; ez a hatalmas „éljen“ nem azt az élettelen lokomotivot illeti, hanem azokat, kik tehetségüket, fáradságukat, munLi^j’viiüEvv ' v/gCiuu 'it/lu&il VI ’ V * muCiii V * diíották: Ivánka Imre, vezérigazgatót, Burányi Ágost, br. Bánffy Dezső, főispánokat, Szfkszai Lajos, alispánt, Schwarz Ármin, vállalkozót, Lőrinczy György, orsz. képviselőt i-jés a többit. Az említett nevek mindenikénél meg- mcgújulva hangzott fel az „éljen!“. Majd Ivánka vezérigazgató, kinek e vasút létesítése körül oly nagy érdemei vannak, válaszolt, társai nevében is, kifejezve nieleg óhaját azon remények teljesülése iránt, melyeket e vidék és város a szilágysági vasúthoz kötött. Aztán megindult a menet, hanem az érkezett vendégeket fehér ruhába öltözött kis leánykák tartóztattak föl. A kis Bik falvi Ilonka szép virágcsokrot nyújtott át Ivánka vezérigazgatónak a következő szavak kíséretében : „A vasúti első vonat ideérkezésének örömünnepe emlékéül fogadja Méltóságod e csokrot e város hölgyeitől.“ —- Kabós Sá- r i k a Schwarz vállalkozót lepte meg egy hasonló búkéval. „Fogadja Nagyságod—úgymond — e csokrot a város hölgyei nevében.“ S körülbelül ezeket mondotta W a i s z Ella, a vasúti pénztárnok kedves kis leánykája, mikor M a 1 é t e r Zoltán, műszaki tanácsosnak egy szép csokrot adott át ugyancsak a hölgyek nevében. Azonkívül csámos koszorúval díszítették föl a lokomotivot. Erre a czigányzene hangjai mellett indult befelé az egész közönség fáklyák világítása mellett nagy locs-pocsban, de még nagyobb örömmel. * Szombaton délben bankett volt a Jeges Medve-szállóban, melyen ötvenketten vettek részt Felköszöntőkben nem volt hiány. Az első felköszöntőt Dózsa Elek, polgármester mondta a királyra, melyet a társaság felállva fogadott. Kerekes József, tanfelügyelő Baross Gábor, közlekedésügyi miniszlene , av u u y a aj a. s z* i u; rtjiurm. iuiivt5»z Ivánka Imrére; Ivánka Imre amaz elvnél fogva, hogy háromszor iszik a magyar: Baranyi Ágostonra, Br. Bánffy Dezsőre s a „két város“ lakosságára ; Br. Wesselényi Miklós Szikszai Lajos, alispánra; Dózsa Elek Schwarz Ármin, vasúti vállalkozóra; Kónya László Br. Wesselényi Miklósra; Dénes Lajos, kir. alügyész Éltető Elekre sági önképzőkörnek, a melynek olyannyira óhajtott tagja lenni. A levél szól Petőfi Zoltán szerelméről is és igen érdekes világitásba helyezi a költői ihletségü fiatal ember érzelemvilágát. De ime, hadd beszéljen ő maga. „Ez az asszony egy túlbuzgó keresztyén, s sokszor órákat imádkozott el, egy széken térdepelve; csak hogy míg ő a meny bírásáért könyörgött, én üdvözöltem Ilka karjai' között. Midőn haza ment, én, hidd meg barátom, keservesen sirtain, s egy titkos sejtelem súgta fülembe, hogy többé nem lesz enyém, ha lejön is. De nem csodálom ; most az új palotaszert! házban egész új életet kezdenek, megjelennek majd a szalonban sima szájú ifjak, kik míg a lányt dicsérik, addig magukban, tárezájának tömöttségét mérlege- lendik ; s mi könnyebb, mint egy tiatal leányt elbolonditani, kivált ki, mint ő is, a pompát és fényt szereti; el fogja felejteni szerény és szegény imádóját, s előbbeni őszinteségét ka- ezérság váltja fel. Adja isten, hogy sejtelmeim ne teljesedjenek, s úgy én boldog leszek. Ha ő itt nem lett volna, bizony isten, nem irtain volna annyi verset, mint így, hisz majd minden versemnek tárgya ő. A mióta elment, egész pangás lakozik költészetemben, s csak néha akad tárgy, a mit méltónak tartok a verselósre. Nemrég egy novellát is irtani. írod, hogy az esztergomi önképző társulat igen örülne, ha én tag lennék, s ‘ki örülne ennek jobban, mint én, legalább munkásságomra tér nyilanék. Valóban igen igen kedvesen venném tőled, ha kivinnéd, hogy taggá lehessek. Ha ez megtörténnék, kérlek barátom tudósítanál kötelességeimről s egyszóval mind arról a mit egy tagnak tudni kell, hogy kötelességének eleget tehessen. írod, hogy te is tag ja vagy ; gratulálok, s egyszersmind a legszebben kérlek, hogy teljesítsd Ígéreted, t. i. küldj egy munkálatot tőled, a legnagyobb örömmel veendem. Számitok reá. Írod, hogy küldjék verseket. Ebben nincs fogyatkozás. Küldök egy párt, a kérlek. mindegyiket külön bíráld meg, még pe- dig úgy, mint szokott birálni a fűzfa poéták ostora, a kis nagy Gyulai Pali. — Érted ? Ne tovább, mentegetődzést nem fogadok el. lm olvasd e nagyszerű fűzfa-dalokat: í B ú d a 1. I De meguntam már e hitvány életet! Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret; ’*? Te vagy kis lány. te vagy magad egyedül, 1 Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül. ; De nincsen is e világon senki sem, Kiért olyan hőn dobogna fel szivem; Mint dobog fel az te érted, szép leány, A kinél nincs kedvesebbem, csak hazám ! Es te vagy még bű barátom, ki szeret, Ki fönn tartja bennem ezt az életet. Te ne volnál, ma megásnám síromat, Eltemetném velem együtt kínomat. (Csákón. l8GL november 28-án.) Mi szép az ég! Mi szép az ég, s mint gyermek-arcz Mosolyg a láthatár ; Derült, miként a szép leány. Ha kedvesére vár. Közel s távolban semmi folt. Nincs kis felhücske sem, A szép azúrkék menyre föl Örömmel néz szemem. Nyugodt a lég, nem zúg a szél, Minden növény pihen, Vígan csicserg madárka dalt, Virágos réteken. Dalolj madárka, csak dalolj, Ez jól esik nekem, Dalodtól enyhül bánatom, S megkönnyebbül szivem. Oh mert nagy és mély fájdalom, Dúl keblem belsején ; S lia hallom dalod kis madár, Vigasztalódom én. Hiszen dal az, mi én nekem Bajomban enyhet ád ; Dal nélkül tűrni nem tudnám Nagy bánatom súlyát. (Csákón, 1864. szept. 20-án.) Ha tag lennék s ha elfogadják, add be ezt a verset a társulatnak, mint első dolgozatot. Kérlek ird meg, mire pályáztok, hogy törjem én is a fejem; reméllem, hogy tőlem nem félted habáraidat édes öregem! ? íme, itt egy más is: Kínzó gondolat. Egy gondolat bántja most lelkemet, Hogy elfelejtesz lányka engemet. Hogy elfelejtesz, s nem lesz senkisem, Ki szánakozik vérző szivemen. S e gondolat mily gyötrő s kínozó ; Harap, miként egy mérges, rút kígyó. E gondolatnak súlya terhe nagy, Leroskadok e nagy teher alatt. De úgy-e engem ily kegyetlenül Nem fogsz felejtni lányka? Egyedül Hiszen te voltál, a ki engemet, Meghallgatott s nyújtott reményeket. Igen ! Mi még itt nékem éltet ad, Mit el nem vittek, a mi megmaradt, Az a remény, s hűsítő árnyiban, Elfáradván, kinyugodom magam. súr. A ■ .
