Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Doch kommt das Weltgericht auch morgen

nicht,

So grab’ ich mir ein Loch in deine Mitte, Schisspulver führ’ ich hin,

Und spreng di Welt

Krach! in die Luft . . . hahaba!

Ha megérik a gyümölcs: lehull a fájáról.

Érett gyümölcs vagy, föld: lehullanod kell. Még várok holnapig;

Ha holnap sem lesz a végítélet:

Beások a töld közepéig,

Lőport viszek le És a világot a

Levegőbe röpítem . . . hahaha!

(„Az őrült.“!

*

* *

Auf einem Esel ritt ein Weiser einst einher. Wie hat verändert sich die Welt seither, Verändert, o wie sehr!

Die Esel reiten In unsern Zeiten,

Indess zu Fuss

Der Weise wandern muss.

Egy bölcs hajdan szamáron útazott.

Azóta az idő megváltozott,

Nagyon megváltozott már:

Most a szamarak Lovaglanak,

A bölcs pedig gyalog jár.

(„Egy bölcs hajdan“.)

*

* *

Was ist der Ruhm ? Ein Regenbogen licht, Der Sonne Strahl, wann er in Trähnen bricht.

Mi a dicsőség? Tündöklő szivárvány,

A napnak könnyekben megtört sugára.

(„Mi a dicsőség“.)- yA végzet.

— Angolból: Arnica.—

IV.

(8. Folytatás.,!

Még ott maradnak egy ideig, mig az út ka • nyarodása eltakarja szemük elől Morgant és ismételve betelhetetlen elragadtatással bámulják a csendes kék tengert, a fellegtelen eget, az édes i-üatu timfüvel borított szirteket, a legelésző kecskéket s azt a kellemes enyhe csendet, mely mind ezekfelett honol.

A meredek ösvényen, zerge könnyűséggel szökdécselve, egy szép sötét barna bőrű paraszt üu tűnik fel előttök, egy durva kecskebőr táskát tartva kezében.

— Nézd csak édesem, kiáltá Irma csudál- kozva, Antonio jön hozzánk ! Vajon ki küldhet nekünk levelet?

— Alkalmasint a bankárodtól jött válasz arról a pénzről, monda Leslie közönyösön ; de azért néhány lépésnyire elibe megy a levélhordónak.

Antonio egy keskeny csomagot ad által bőrtáskájából.

— Eltaláltam: csakugyan a bankból Írtak, mondá gondtalanul törve fel a pecsétet, mig Irma nehány nyájas szót vált a fiúval.

Háttal volt fordulva férjétől, tehát nem látta azt a pirt, mely annak arczát hirtelen elfutá, sem azt a picziny levélkét, melyet a borítékból kivesz s gyorsan a kabátja zsebébe rejt.

— Nos, édesem mi a válasz ? kérdó Irma, miután a mosolygó fiú eltávozott.

Ferencz tekintetével gyorsan végig futva az áltaia csak most felbontott második levelet, s teljes nyugalommal válaszolja:

— A pénzt a Rómában levő angol bankban vehetjük fel. Nagyon figyelmetlen emberek. Oda kell mennem, hogy a pénzt kivehessem.

E szavakat óriási ásitás követi, s a szabályos tagoknak kissé affeetált nyujtózása.

— Azt hiszem, folytatá, hogy vállaszolnom kell e levélre. Ne fáradj be azért kedvesem, itt sokkal hűvösebb a levegő s az ilyen üzleti levelek minden figyelmemet lekötik.

— Engedd hogy én Írjam meg helyetted, mondá férje oldala mellé lépve, egy frissen szakított golgota virággal kezében, s gyöngéd szerelem lángja ragyogott szép szemeiben,

Leslie lehajlott, megcsókolta fürtös fejét, de azt vállaszolta :

— Ob, nem, nem szerelmem! Azt nem engedhetem ! Még azt gondolhatná a megbízottad, hogy egy idiótához mentél férjhez.

S nem nyújtja által a levélét átolvasás végett, hanem elviszi magával dolgozó szobájába s az ajtó helyett szolgáló függönyt gondosan lebo- csátja. Aztán kiveszi zsebéből az elrejtett levélkét, s kissé remegő ujjakkal bontja fel. A levél szép, biztos, jólolvasható nagy betűkkel van Írva, még is olyan hosszú időt vesz igénybe mig által olvassa. Merengéséből az óra ütése hozza magához, gondosan öszszehajtja a levélkét s oldala mellé teszi; aztán gyorsan vállaszó! néhány sort a bankárnak, a borítékot sietve lepecsétli czimezi és bélyegzi, s mint a hibán kapott gyermek megretten egy kissé, midőn felesége közeledő lépteit halija.

Sietségében nem veszi észre, hogy a papiros, melyet oly ügyesen a zsebébe rejt nem a szépen Írott levélke, hanem a bank hivatalos tudósítása.

— Irma — mondá, fejét a belépő felé fordítva, kedvencz költeményed oly homályos, hogy teljességgel nem tudok vele tisztába jönni. Nézd édesem, ezt a két oldalt nem értem, talán nyelv- ösmerelem hiányossága okozza ügyetlenségemet.

A nehéz régi könyvet felemeli a főidről, felesége kis kezét vállán keresztül a régi nyomtat- ványu sárga pergamentre vonja.

Irma az egyik karjával gyöngéden által öleli nyakát s fejét a hullámzó barna hajú főre

hajtva a sorokat ujjával kiséri a mint lefordítja, s a tökéleleten visszaadott szavak öntudatlanul zenévé válnak ajkaiD.

De a Ferencz gondolatai másutt tévelyeg- nek; s bár nejének dallamos hangját nagy figye- emmel látszik kisérni, a szép költemény tökéletesen kárba megy, hallja, de nem érti. Agya egy más sokkal nehezebb kérdést igyekszik tisztába hozni; „Válaszoljak-e ? és mit ?“ ez a kérdések kérdése. S minél többet gondolkozik e tárgy felett, annál nehezebben tudja magát elhatározni.

— Igen ez nagyon szép, — mondja szórakozottan, a mint Irma befejezi olvasmányát; szép, de a forditás által sokat fog veszíteni, legalább én azt gondolom, hogy angolra fordítva veszíteni fog becséből.

— Hogyan Francescom, hiszen azt szoktad volt mondani, hogy ez a legnagyszeiübb mind között! szerelmem, te ki vagy merülve ; ma nagyon sokat dolgoztál; oly halvány vagy, mint az

Orsini szelleme ; ne fáraszd magadat ma többet a munkával. Jöjj ki velem ismét a verandára, s Nello oda fogja hozni a theánkat.

Ferencz hallgatva feláll, a bár szeretne egy pár órára megszökni, Irmát készül követni.

— írtál Londonba ? kórdó neje visszatekintve reá, a mint az ajtóhoz ért.

— Oh igen, Írtam ! de most jut eszembe, nem ártana lefutnom, hogy a hat órai postával elmenjen. Ebédre vissza fogok jönni.

— Jól vau édesem, volt a válasz, s erősen igyekezett csalódását eltitkolni.

A virágokkal befutott verandában töltött délutáni órák voltak előtte a nap legódesebb per- czei. A legárnyékosabb szegeletbe a legkényelmesebb karosszékbe ültetni férjét, saját kezével kiszolgálni, ha valamire szükszége van, s dicséretével elhalmozni, ha néhány sort felolvas előtte, ezek az Irma örömei.

Ferencz előtt is kellemesek e perczek. Mert Irma nem tartozott azon őrjöngő szerelmesek közzé, kik a mézesheteket csak turbékolással töltik el; sokkal többet ólt a nagy világban,sokkal többet olvasott és tanult, miut hogy kellemes társ ne legyen; s ámbár elfogult férje iránt, de dolgozatainak megítélésében eléggé értelmes s magas műveltsége lehetővé teszi, hogy néha jó tanácsokkal szolgáljon.

És még is megkönnyebbült kebellel távozik el üdvének helyéröl, egyedül hagyva feleségét ízetlenné vált teájával, virágaival s csalódásával, (Folyt, köv.)