Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Volt idő, mindnyájan elevenen emlékszünk rá, midőn a sóhajokból is rablánczof kovácsoltak számunkra. Mig ez tartott, Petőfi tetemeinek jeltelenül kellett pihenni. Most már szabad czipruslombokkal ékíteni a halmot. Az ültető kart nem sorvasztja le a kormány mostohasága. De az egész nemzettől őzt várni gyöngédtelenség; az fontosabb közös ügyekkel van elfoglalva. Tegyék hát meg egyesek, vagy tegye meg Felső-Fehérmegye, nem fog többe kerülni, mint három banderiálistának felcziczomázása. Mi a külsőségekben is a hagyományok nemzete vagyunk. Ám téliem, szivesen aláírom: le a hagyományokkal! De a kegyelet megtagadásával adjuk meg erre az első lökést. A tartozások lerovása becsületbeli kötelesség ! Tegyünk eleget kötelmünknek! Állítsuk fel a csatadalok nagymesterének sírkövét! Az áldozatkészségből összerakott emlék, árnyékot fog nyújtani az itt pihenőhonvédekjnek is!“ £ Épen hét évvel ezelőtt közöltem e sorokat lapom egyik barátjától. Semmi kétségem nem volt benne, hogy e szép felhívás erős és sokszoros viszhangra kél; és ime, az a sirhalom, hol Petőfink örök álmát alussza, még ma is jeltelen, — legfeljebb a gyom terem rajta bujábban. Mi lett a végeredménye a felhívásnak, nem tudom, arra emlékezem, hogy nehány száz forint összegyűlt F.-Fehérmegye akkori főispánja gróf Haller Ferenczhez, de hogy ez ösz- szeg hova lett fordítva, arról részletesen soha senki sem számolt. Meg vagyok győződve, hogy a begyült összegek nincsenek elveszve, de talán ideje lesz megkérdezni: miért nem forditják azt rendeltetésére? Ha nem lehet a nemzet méltósága s Pe-
