Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

— midőn ez személyesen kezdte meg a tüzelést, és a legelső lövésre leterité Szkariatin orosz tábornokot. Később költőnk a lőtávolon kívül, a leégett Fej éregyháza egyik kunyhójában ült le, hol Lengyel orvos a sebesülteket ápolta, s onnan szemlélte a harczot, mely mindkét részről a legnagyobb elkeseredettséggel folyt.

Délután négy óra tájban, midőn a harcz heve tetőpontját érte el, Petőfi a patakhidjá- nak karfájához támaszkodott és sokáig állt ott,

elmerengve a véres látványon.

Egy közelében lecsapott ellenséges ágyúgolyó ruháját és arczát teleszorta homokkal, mi által a környező veszélyre figyelmessé téve, elhagyta helyét, s az orvosok tanyájához ment, hol a kapufélfához támaszkodva annyira elmerült gondolataiba, hogy meg sem pillantotta az orosz lovasságot, mely a honvédek csatarendjét keresztül törve, azon hely felé közeledett, hol ő állt.

Lengyel figyelmeztette őt az oroszok részéről fenyegető veszélyre, de Petőfi, mintha már a halál rideg karja nehezedett volna rá, meg sem mozdult, csak azt mondta: „po- tomság.“

Az ütközet el volt döntve, s a magyar sereg ágyúit, lőszereit, mindenét ott hagyva, rendetlen futásnak eredt. Nyomukban száguldott két dzsidás ezred, a harmadik pedig a patak partján a menekülök elé került. így kör képződött a legyőzött magyarok körül, melyen a huszárok keresztülvágták ugyan magukat, de a gyalogosok, kik belül maradtak, mind elestek.