Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Ma huszonöt éve virradt fel ama szo­morú nap, melyen a magyar Parnassus egyik legragyogóbb csillagát vesztette el. A seges­vári csata volt ez. Az öröknevü költő, ki egész életében a szent szabadságért lángolt, s már kora ifjú­ságában esküt tőn, hogy mindig a zsarnokság ellen fog küzdeni, — ki egész életében a szerelmet dallá, szerelmét egy eszmény, és szerelmét hazája iránt, e napon vérzett el a nagy eszméért, melynek zászlóvivője és har- czosa volt. „Tied vagyok, tied, hazám, £ szív, e lélek, Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek. igy dalia Petőfi, s hogy ez nem puszta szó volt, megmutatá azzal, hogy midőn a nemzet fegyvert ragadott függetlensége, önállósága meg­védésére, ő is felcserélte a lantot a karddal s a küzdők soraiba állott, s ezzel erősítette meg „legszebb versé “-ben mondott szavait: „S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt irom : Halál I.. .“ Csak egy gondolat aggasztotta a harczias szel­lemű költőt, melyet egy gyönyörű költemé­nyében mondott el: Petőfi halála (1849. Julius 31.)

Next

/
Thumbnails
Contents