Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
Egy német író ítélete Petőfiről. Budapest, jun. 20. Hermann Grimm, a berlini egyetemen a mii- történet tanára, hires iró, kinek essay-i, könyvei Rafaelről, Michel Angeloról, Goethéről első ran- guak, a Deutsche Rundschau májusi füzetében érdekes cikkelyt irt Johanna Ambrosiusról, szegény német parasztasszonyról, kinek verseit egy pozsonyi tanár, Weisz-Schrattenthal Károly, nemrég kiadta. Ez a parasztnő-költö, ki egy kis kelet-porosz faluban él, magában is igen érdekes; a versek, molyokét a Rundschau tőle közöl, gyönyörűek; a cikkely! azonban Grimm Ítélete Petőfiről még érdekesebbé teszi ránk nézve. Grimm kifejti, hogy ezt a szegény német nőt, úgy mint Ada Negrit, kit Radó Antal ismertetett nemrég, az uj idő szelleme tölti el. Ezt az uj szellemet Grimm a múlttól való szabadulás vágyában látja s ennek első hirdetője Petőfi. Úgy érzem magam néha — úgymond, — mintha uj létbe kerültünk volna és csak a legszükségesebb szellemi podgyászt vinnők magunkkal. Merőben megváltozott életföltótelek egészen uj szellemi munkára kónyszeriteuek. Ellenállhatatlan vágy, hogy históriai tekintetben föltétlenül szabadon érezzük magunkat, tölti el a mai embereket. Elmondja, mily óriási hatása van az újságnak ebben a küzdelemben. Az újság utján vált egy csapással hiressó Ada Negri, mint Johanna Ambrosius. Nekünk eszünkbe jut Kupa Árpád. Petőfiről való nyilatkozata Grimmnek szóról-szóra a következő:
