Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

16

BUDAPESTI HIELAP. (296, sz.)

ben vannak egybe foglalva, melyet 1864-ben adott ki. Ebben van egyik legremekebb költeménye, mely Bdchoven szimfóniájára szórja gazdag képzeletét.

Niels Möller, Aesehylus-forditó, a legtalentu- mosabb követője Draehmannak. Azonkívül Viggo Stuckenberg, Aage Mattliison-Hansen, L. Holstein (gróf, Sophus Claussen és a paraszttól lőtt költő, Jeppe Aakjaer is iskolájához tartoznak.

Talán egyetlen idegen költői nagyság sém vi- seltetett oly rendkívüli vonzódással, Őszinte szeretettel a magyarok iránt, mint éppén tiolger Drach- mann. Egyik költeményében igy ir rólunk; „Miként az égbolton a csillagok, olyan ez a nép; a hogyan énekel, a hogyan táncol, a hogy imádkozik templomában, a hogyan dolgozik földjén, a. hogyan gyűjti kévéit, a hogyan védelmezi sáncait, a hogyan szereti a magyar hazáját, azt az anyatejjel szívta magába“.

„Öröm e néppel együtt élni, mély,folyton előre tör, mélynéli romlatlan a vére és leibe ‘.

Majd másik versszakában: „A pusztáról föl a hegyekre szállnak a hűvös felhők; a hegyek közül patakok zuhognak alá és az izzó napsugár alatt, forró szenvedély lüktet a férfiakban és nőkben és itt teremnek azok a dalok a szabad Magyarországban“.

„Ezek a dalok telve vannak fájdalommal, mely a szivet ragadja meg, telve dacos szenvedéiylyel, lágy, végtelen vágyódással, örök vágyódással a derengő hajnalért és az éjsötéten szép múlt időért“.

A Drachmann ünnepség alkalmából egész Dánia megmozdult. De nemcsak a dánok, hanem az északi államok is részt vettek az ünnepségben, s azonkívül ők is, mind a svédek, mind a norvégek, még külön is ünnepelni fogják a dán. lírikust. Újságjaik igy. Írnak: „Igen, rgi északiak elmondhatjuk, hogy ezen az ünnepen nemcsak az egész ország mozdult meg, hanepi a külföld is“. Se szeri, se száma annak a rengeteg üdvözlő táviratnak, mit például Londontól, Hamburgból s még több más külföldi városból kapott a koszorús költő. Az ünnepségeken teljes harmónia volt, a külföldi előkelőségeken kívül resztvettek az összes belföldi irodalmi kitűnőségek és kiváló emberek. Az ünnepségek sorozata október 6-ikán a királyi színházban Hóig er Drachmann tiszteletére rendezett díszelőadással nyílt meg, melyen egyik uj darabját Her Oluf han ridér-t adták elő. Másnap következett a fénypontja az ünnepségnek: diszgyülés Drachmann tiszteletére a városházán. — Természetesen bankettből is volt bővén, de impozáns fáklyásmenetet is rendeztek a nagy költő tiszteletére.

Jutott a dicsőségből nekünk is. Ez az ember rajong a magyarokért. Rendkívül tetszik neki a magyar népélet, -— A nagy ünnepeltetés közepette nem feledkezett. meg rólunk, hanem a különféle, deputá- ció előtt kitört belőle a szó: Szép Magyarországról, annak tüzes muzsikájáról, arany boráról és gyönyörű nőiről megemlékezve — bennünket éltetett.

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

' ■

Thököly.

*— A Zrínyi 7/oüo,-trilógia első része. Történeti szinmtt 3 felvonásban, irta Somló Sándor. Bemutató előadása a Nemzeti Színházban október 27-dikén. —

Hogy. mily lélekkel nézte végig és fogadta a [Nemzeti Színház közönsége Somló Sándor darabját, a következő adat mutatja. Az első fölvonás végén várják a színpadon — Thökölyt. Egy kis ungme- gyei községben, Kapcson vagyunk, mely épp most menekült meg a kurucok megérkezése- és vitéz küzdelme folytán a császáriak garázdálkodásától. Thököly jő. A színpadon üdvlövésekkel fogadják, a nézőtéren falrengető tapssal. A közönséget a nap ünnepi érzése oly naivvá varázsolta, hogy úgy tapsolt, mintha maga Thököly jelent volna meg. A hazafias érzés beáradt az utcáról a nézőtérre é3 úgy megszállta a lelkeket, hogy csak azt. kereste és nézte, a mi lelkességét kielégítette. Még igy nem láttuk ezt a .közönséget.

De ebben az első fölvonásban nem is zavarta semmi a közönség ünnepi érzését, minden élesztette, fokozta, a szerző kitűnő expozíciójával, a rendező ügyes , jelenetezéseivel, a kiállítás szép díszletekkel és kosztümökkel. Ez az első felvonás színpadi és drámai tekintetben igen jó.

Korán reggel van, de már a bíró talpon van

és összedöboltatja a község népét. Császári pátens érkezett, mely a kurucok üldözését ráparancsolja a népre és jutalmakat tűz ki a kuruc kapitányok fejére. A nép lelkes magyar érzésű és izgatott lélekkel hallgatja a pátenst. Kész fegyvert ragadni és ellentállni a hatalomnak. Kuruc tisztek ólálkodnak a közelben és készülnek hadi csínyre, melyre a császáriak csakhamar alkalmat szolgáltatnak. Mert már is érkeznek császáriak, hogy belekössenek a falu népébe. Az első csapatot a falú népe szétszórja, csakhogy az első csapat után erősebb második érkezik, egy fanatikus renegát pap, Józsa István vezérlete alatt, ki személyes boszuját akarja kielégíteni. A nép a templomba vonult, derék papjának, Árvainak vezetése mellett, ott imádkozik és énekel. Egy szép, .megindító jelenet, künn a templom előtt az érzéketlen szoldateszka, a német tiszt és kommiszárius, benn a nép, melynek ájtatos éneke kihallatszik a térre. Józsa István nem bir magával, dühösen döngeti a templom ajtaját, fejszét ragad, hogy az ajtót bezúzza. Ekkor érkeznek a közben összegyűlt kuruc vitézek, első lövésük eltalálja Józsát, a németek eszeveszetten futnak, a nép kitódul a templomból és ünnepli a szabaditókat.

Csupa mozgalmas kép, mely egymásutánjában észrevétlenül belopja a nézők leikébe a kor ismeretét, érzését és nemcsak alapos színpadi ismeretet, dé jó történeti tanulmányt is elárul. Látjuk a köznépet, megismerkedünk a kuruc katonákkal, jó rajzát kapjuk Bajusz Gáspárnak, a hires kuruc, hadnagynak, kedves alakok Esze Tamás és Báné András, kissé karrikaturás alakok a németek, de az ötvenes évek történetéből tudjuk, hogy maguk ezek az emberek is sokszor karrikaturák voltak, finom érzéssel rajzolja a szerző a papokat, a falusi bírót, a falu kurta nemeseit: az, egész igazán kedves, szi- nés, megkapó korkép.

A korképnek, mint háttérnek a drámai cselek- vénynyél való kapcsolatát is a szerző tökéletes tek- nikával adja. Már a kuruc hadnagyok beszédjéből is megtudjuk, hogy most Thököly Imre állott a kurucok élére, ez a daliás vitéz, ez a nagy ur, ez a gazdag potentáta, Bethlen Gábor unokája, a magyarok főfőreménye. Azt is meghallottuk, hogy aligha nem szerelmes Thököly özvegy Rákóczi Fe- rencnébe, együtt voltak, megismerkedtek, a kurucok reménye szerint lakodalom lesz nemsokára. A fölvonás végén maga Thököly is megérkezik. Először jönnek vezérei Madách, Zákány, Sándor (ezeket is megéljenzi a közönség), ezután jönnek apródjai, (ezeknek is kijut az éljenekböl), végre jő Thököly, gyönyörű ruhában, igazán hősi megjelenés. Hozzák a szép, fehér zászlót Istenért és a hazáért fölirással, a nép térdre borul előtte. Meglehet, hogy máskor azt mondtuk volna: látványosság, de mióta irtózik a színpad a látványosságtól, ha érzést szolgál. Ma eszébe sem jutott senkinek ily kérdést fölvetni. Örültünk.

Egyébiránt a dráma is megindul. Thököly itt veszi azt a hirt, hogy kérőnek küldött követét, őz* vegy Rákócziné (Zrínyi Ilona), illetőleg annak édesanyja, Báthory Zsófia visszautasította, ki leányát viszi is Patakról Ungvárra, hol biztosabbnak érzi magát. Mert Thököly villámgyorsasággal elfoglalta a felső megyék nagy részét és itt szinte királyi hatalommal rendlekezik. Thököly e hir hallatára gyorsan határoz. Elküldi Bajusz Gáspárt, hogy fogja el a. makacs szép özvegyet és hozza hadi szállására.

Ennyi van és történik az első fölvonásban, mely után a. közönség mind a • szereplőket, mind a szerzőt sokszor hívta és ünnepelte.

A második fölvonás nem áll az elsőnek a magaslatán. Most kall a cselekvéayt erősen előre vinni, Thököly jellnazósében az egyéni és történeti vonásokat egybeolvasztani, Thököly alakját komoly motivációval kidomborítani. Itt a mozaik-módszer, mely az első fölvonásban kitűnő szolgálatokat tett, nem volna helyén. Miután az első fölvonásban lassan kellett haladnunk, és szívesen időztünk a mozgalmas népjeleneteknál, itt erős és gyors drámai menetet várunk, de nem kapunk. Megtudjuk ugyan,- hogy Thököly közben a törököktől és az erdélyi fejedelemtől kért segítséget, de a cselekvény arra szorítkozik, i hogy fölolvassák a két feleletet, az erdélyinek rideg, elutasító, a töröknek biztató feleletét. A fölvonás csak ott emelkedik, midőn Thököly a császár követét, Caprara grófot fogadja és fényes ajánlatait visszautasítja, De ez a jelenet is inkább hangzatos, mint

1906. október 2b.

velős. Itt Thökölynek kevesebbet kellene szavalnia; a császári követnek is okosabbnak kellene ’.ennie, hogy a jelenet nyerjen tartalmasságban.

Nagyon szép egy lírai betét. Thököly nyugtalanul várja Bajusz visszatértét, vállalkozása sikerét. Nem tud dolgozni, nem tud gondolkodni. Behívja János diákot, a ki egy igen szép verset, Zrínyi Ilonáról, igen szépen elszaval neki. Tapsoltunk Mihályfinak (János diák), tapsoltuk a vers szerzőjét, kinek lírai hangja itt nemcsak gyönyörűen kifejező, de szerencsésen eltalálja a népies és korbeli hangot. Mihályfi a Sándor-vers ritmusának egyhangúságát is enyhítette a szavalás módjával. Ez igen szép volt.

^oo-érkezik Zrínyi Ilona. Nagy disz-