Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
88 HEGYESI MÁRTON Késő este érkeztek meg Maros Vásárhelyre, onnan Udvarhelyen s Csik-Szeredán át Kézdi-Vásárhelyre utaztak, hová julius 24-én érkeztek meg. Itt találkoztak Kőváry Lászlóval s innen másnap reggel Bem elé indultak, kivel Bereczken csakugyan össze is találkoztak. A találkozás jelenete nagyszerű volt, azt leírta maga Petőfi, a nejéhez Írott utolsó levelében. Bereczkről együtt ment aztán Bemmel Kézdi Vásárhelyen, Sepsi Szent-Györgyön, az Erdővidéken és Udvarhelyen át julius 29-én Maros-Vásárhelyre. Iszonyú gyors utazás volt ez, mely erősen kimerítette Petőfit Itten Görög Károlynak a piaczon levő házában volt elszállásolva, innen irta fentebb említett utolsó levelét nejének; s innen tudatta Bem, egyik titkára Kurz utján, a kormánynyal, hogy őrnagyi ranggal ismét szolgálatba lépett Petőfi, kit aztán az öreg ismét törzskarába osztott be. Petőfi az őrnagyi egyenruhát meg is rendelte itt. Bem innen másnap kora reggel Székely-Kereszturra ment s Petőfinek megtiltotta, hogy őt kövesse. Ennek oka minden valószínűség szerint az volt, hogy maga is veszélyesnek tartotta akkori vállalkozását s el akarta vonni a veszély torkából szeretett fiát. De Petőfi erre nem állt rá, 1 óra múlva a Kurz kocsiján ő is utána indult Bemnek s este ő is Kereszturra ért, hol Varga Zsigmond házánál szállt meg. Fölvirradt a végzetes nap, julius 31 ike. A reggelinél arra kérte föl Petőfit a Varga fiatal leánya, Róza, hogy szavaljon el egyet költeményei közül. S Petőfi az «Egg gondolat báni engemet» czimü költeményét szavalta el a fiatal leánynak. Aztán elindult utolsó útjára. Héjasfalvánál csatlakozott Bemhez, aki onnan számítva balfelől az országidtól, a fehéregyházi hegyoldalon a Sár patak és az Ördögárka között, majdnem az útig terjedő vonalban, állitá föl ágyúit. Itten fölemlitendőnek tartom, hogy az ez év elején elhunyt, nyugalmazott törvényszéki elnökünk, a mi kedves Gyalókay Lajos bácsink, egy az 1888 ban megjelen, sok érdekest felölelő czikkében azt irta, hogy Maros-Vásárhelyről az ő kocsiján ment Petőfi végzetes útjára. Egressy és Kővári ellenben, kik szintén szemtanuk voltak, azt Írják: és pedig amaz az 1851-ben megjeleni Törökországi nap/ó-jában, emez
