Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

PETŐFI HAL ALA.

Irta és fölolvasta: Hegyes! Márton.

A minek letünte miatt oly megrázó panaszban tört elő számtalanszor kebléből a hazafiul fájdalom: az egész váratlanul újra fölcsillant és aztán vakító fényben ragyogott Magyar ország hosszú időn át elborult egén. A mit olyan hihetetlennek látszólag megjósolt a jövendő idők homályába belátó költői lelke: mindaz megvalósult s átzúgott véresen és rombolólag a hazán. A véres harczok meghozták számára a halálnak azt a nemét is, a mely után vágyott s a melyről álmodozott.

Azt éneklé, hogy a magyar dicsőség csak hulló csillag volt, mely lehullott a magasból s mindörökre elnyelé azt a föld. S régen volt az, midőn magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet s dél hulló csillaga, midőn magyar fejekre termett a babér, oly rég. hogy annak hire is csak mese talán

Azt énekelte a béke leglomhább korszakában, akkor, a mikor háborúra gondolni is merő képtelenségnek látszott, hogy születni fognak nagyszerű napok, élethalálnak vészes napjai Még megdöbbentőbben nyilatkozik ez a jósszellem egy másik költeményben, mely zászlóvarrásra hívja föl ifjú feleségéi, mert sejt valamit, mert a dolgok sora nem maradhat igy sokáig, mi hogyan lesz: majd elválik a csatatéren.

És bekövetkezett, a mit megjósolt Eljöttek az élethalál nak vészes napjai s föltűnt ismét a dicsőség csillaga a magyar égen, elkápráztatva fényességével az egész világot.

Ennek a fényes korszaknak Petőfi volt az igazi, mondhatni: az egyedüli lantosa. Ő volt a forradalom költője, maga írja, hogy most már az ő dala a forradalom viharának előszele Az ő forradalmi költeményeiben van egybefoglalva a korszak minden szenvedélye, rajongása és gyűlölete, elkezdve