Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Feltámadás volt! mert halálálomból Ébredt e nép szétharsogó szaván,

S ifjúi szenvedéllyel lelkesűle A lantos hős magasztos lángdalán.

Szilaj, malaszttelt, s új reményt sugárzó Volt éneke; az égi tűztől lángzó.

Vallása egy volt, és szerelme egy volt: Egy élő Isten, és egy szent haza — És minden gondolatja s szívverése Az imádott, szegény honé vala.

Ki büszkesége volt nehéz korának,

Nem szóval, vérrel áldozott honának.

Próféta volt! — és látnok szellemének Sötét alakja állott a jövőn —

Vészt látott, s az örvénylő vérfolyamban Magát is ott a varázsos körön —

S nem álla ellent; sejtelmes vad érzet Üzé előre — hítta őt a végzet!

S a vészdulottan küszködő hazának Miként ha ő lett volna angyala,

Erőt és bátorságot szétlövellő Egy Isten-szózat honfiú-dala :

Eltűntekor a sors is megfordúla S a dús reményre csalódás borúla.

Eltűne ő, eltűne mindörökre!

Nem száll már szelleme a bérczeken, Hogy szent dala zászlóként szetlobogva Egyesítsen közös érzelmeken,

S harsogja el, villámként szórva lelkét: Csak bátran magyarok, reméljetek még!