Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

Hol sohasem kérdés lenni vagy nem lenni,

Mert minden az idom, az anyag fél-semmi!

3

Volt ki járma alatt a klapáncznak, rímnek, Legendákat gyártott, ódákat és hymnet,

Mert hiszen mesterség, de könnyű mesterség,

Egy vagy más dalfajnak eltanulni versét.

Verselhetünk nagyobb dalfajban, kisebben,

De ha nem zeng a szó, mely szánkból kilebben,

Ha a hang nem é d e s, egyszersmind nem k e s e r, Mely egymással zenél, egymással felesel,

S agyunk nem dalideg, s nem dalideg a szű: Versünk is vesztegel, nem szól, mert nem dalmű, Hanem szól a kakuk, pitty-palatty és gömpöly, Láncz, mely mindig csak sir, mindig csak csörömpöl, Szól a madártalan téli ligetbokor,

Hol a vendégfutár, a szarka szónokol.

Szól a bőrrel bevont, két oldalt réz, szita,

S versünk, bár versenyez, fél-török muzsika,

A mit látott, hallott itt-ott, elmeséli,

S meséje oly hosszú, mint éjünk, a téli.

És a mit fejteget és a mit magyaráz:

A harmatok gyöngye nem más, mint zúzmaráz. — Ennek apja nem volt édes, de mostoha,

A dalok honába be nem léphet soha,

Verse hasztalanul zörget a kilincsen,

Itt künn elbeszélhet, ott benn helye nincsen!

4A te kebelednek, mely gazdag egy bánya, Mindenütt csak nemes ércze és ásványa. Legritkább ezek közt a dalidom s anyag,

Egymás irányában egyik fél sem hanyag.

Amaz elmondhatni több, mert lelkiesebb,

Ez viszont kevesebb, mivel testiesebb Az elsőbb a műdal lelke és szelleme,

Az utóbb társának teste és teteme ;

S e kettő egymástól elválaszthatatlan,

Ilyen elszakadás, eset, mely hallatlan.

Te anyagot hozsz fel akkor is, és formát,

Midőn orrunk alá reszelsz néha tormát.

Egyébiránt kebled, ha csakugyan bánya,

S csak nemes ércze van és nemes ásványa,

Ilyen érez az arany isteni félelem,

Ezüst honszeretet, vas tusa-türelem.

De lenbensődben van mind idom, mind anyag,

Kik együtt zenélnek és ritkán szólanak.

Benned a belábránd, benned a külélet,

Amaz merő önélv, ez félig szemlélet.

S a külélet holmit ha leir, elbeszél,

Általa társát sem érheti kár s veszély.

Benned van az édes, és benned a keser,

Az semmit sem sokai, ez mindent kevesek Magad vagy a műdal, magad a dalszemély,

Mely mindig magáról, önmagáról zenél.