Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz
ú^.íí VfctŐfi. Ötven éve! hogy nemzetett hallott Ötven éve ! dörgött érces hangod .. Honszerelmet, vitézséget kértél, Megtaláltad mindkettőt e népnél; Honszerelme égő lánggal égett És a világ látott vitézséget. Vérünk árán szabadságot nyertünk Oh de téged, téged elvesztettünk. Jól tudjuk, hogy többé sose látunk Mégis van egy közös forró vágyunk : Poraidra, sírodra találva Eltemessünk megbecsülve áldva. Ott estél el, a hol te kívántad, Beteljesült imád, édes vágyad Honi földben itt nyugszol valahol Sírod felett tán madárka dalol Nyugvó helyed felett tán virág nő Hamvaidnál sir az enyhe szellő. Bárhol nyugszol, Hazád mindig gyászol Emlékeden ott van a gyászfátyol, De él köztünk dicső nagy szellemed Él és virraszt most is e Hon felett... Él az ige, amelyet hirdettél . . . És félszázad ma te rólad regél. Géniusza vagy te e Hazának Nemzetednek százezrei áldnak, Tanításod szivünkbe van vésve Neved csodás hatást szül e népre S mintha ma is a te szavad zúgna: Úgy érezzük — s ünnepelünk újra. Jöjj el hozzánk szellemednek szárnyán Ne hagyj minket e szent napon árván. Szállj be minden igaz magyar szívbe Mindegyiket ihleteddel hintsd be S ha e Honért ajkunk nyil imára : Hozzáfűzzük a neved is áldva. Ujváry látván
