Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
ezzel jött Petőfi, s miután szemével darabig kisérte maga is a fogadó udvarába, az Írtam urak mellett szekere felé tartott. — Én a hat f >ntos után lovagoltam, s láttam, hogy az alsó falu végétől nem messze felállott s lőni kezdette az oroszokat. Alig fél óra múlva nem messze tőlem, láttam Petőfit a régebben leégett falu házai egyikének sütőkemencéjén ülni, honnan a csata változataira látszott ügyelni. — Hogy onnan mikor jutóit közelembe, nem tudom, de igen azt, hogy egy orosz ágyúgolyó közeliinkbe lecsapván, a homokos földet reánk szórta, s láttam hogy ennek miradványoit zubbonya szárnyával arcáról törülte. Később ho' a vetés kapufélfához dőlve, hol másfelé láttam állongálni, mindig elmerengve, azon ideig, mikor a csatavonal jobbszárnyán felállított zászlóalj gyalogságot az orosz lovasság megtámadta. A zászlóalj tele tüzét követő iszonyú zsivaj és ordítás azon hely iránya felé von, honnan azt hallottam. — Oly ponthoz értem, honnan a még lábán lévő török- búzából láthattam a felbontott zászlóalj kaszaboltatását, s a huszárok eszeveszett futását. — Megfordultam, de még a törökbuza közül sem érkeztem ki, már láttam a balszárnyról teljes futásban lévő táborkart, élén Bemmel, s kísérve néhány huszár által. Az országúihoz érve, Petőfit isméi láttam ; ligyelni látszott a lovas támadás helye felé. Rákiáltottam, s mutattam a balszárnyra, hol lankás hegyoldalon a futó táborkar már a mi állásunk irányát meghaladta volt, s a falun kívül futott a Haller-téle sírbolt irányába a f.lut elkerülve. Ekkor indult futni Petőfi is. De már ekkor a falu között és a fogadó udvarán szekér vagy embernek nemvolt nyoma, mert a lovasság e falut megkerülte, vagy annak oldalutcáin már elfutott volt. A faluból kiérve láttam, hogy a Küküllö jobb partján nagyszámú lovas vágtat egyenesen fölfelé. Ezen lovasságnak célja volt az egész sereget bekeríteni Ez részben sikerült is, a mennyiben a gyalogság és tüzérség nagy részét csakugyan levágták vagy elfogták, d e Bem menekült. Mikor én az országúton Kis-Bun irányában voltam, azon lovasság akkor jött annak hidján át, s egyenes irányban zárta be a völgyet, és anélkül, hogy a futókat üldözte volna, megfordult az egész völgy szélességében Fejéregyházának. A kisbuni út az ország útjában szögellik, a szögellés táján az országút egy dombra emelkedik. Ezen dombról tekintettem én vissza, s látni véltem még egyszer s utoljára Petőfit, az országút egy kanyarulata iránt. Nem hiszem, hogy csalódtam volna; mert mig én lóháton a falun át, s majdnem 2/s ménfőid hosszúságú fasorok melletti utón idáig jutottam, addig ö azon pontot, hol látni véltem, sebesen futva elérhette. A személyben pedig azért nem tévedhettem, mivel en idáig futva alig egy két gyalog futót hagytam el, azon
