Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
„Megölte a nyomor!“ És hol? Talán kibujdosott Afrika sivatagjaira, vagy Ausztrália őserdeibe? M agyarors zág főváros ában!“ * Igen. őszutca 15. szám alatt egy sötét, szűk szoba egyik kis zugában adta ki lelkét a költő egyetlen fia. Sokáig betegeskedett. Anyja még élt. Nagyapja, az öreg Szendrey is megvolt. Pesten lakott. De Petőfi Zoltánra nem volt senkinek gondja. Elhagyták, midőn megmenthették volna életét. Rá se néztek, midőn kínlódott a halállal. Csupán egy ifjú barátja volt, a ki befogadta, ápolta gondosan, a szerető baráti lélek önfeláldozásával. ő volt egyedül halálküzdelmének tanúja. Karjai közt adta ki lelkét. De elment mindenki — a temetésre. * És most talán a nagy költőnek még fia sírját sem tudnék megmutatni. Ott nyugszik valahol a kerepesi temetőben. Fenkölt érzelmek közt jöhetett volna Petőfi Magyarország fővárvsába. Talán jobb, hogy Manaszszes hazudott. Dr. Karc. — Budapestről, Egyvégrehajtó hivatalos kiküldetésében az „áldozatot“ már halva találta, s ez esetről végzésileg igy számolt be a törvényszéknek: N. alperes halva találtatván, a 23274. sz. végzés általam ravatalára kiszegez- tetvén, annak tartalma nékie megmagyarázta- tott.“ — A „Haynau-album,“ mit a szabadság harcz elnyomása után „a jó hazafiak“ adtak avér- szopónak, ismeretes lön, sokan tisztelegtek abban, köztük Fogarasi Mihály, erdélyi kath. püspök — Tisza Kálmánnak a király melegen távirt, közelebbi beszédéért üdvözölte. — A budai színkörben Gerőfi társulata tetszés közt működik, 1500 frt államsegélyt nyer. Az akadémia Széchenyi hátrahagyott iratait 10564 írtért vette meg a Tasnercsaládtól. — A Dunából gyakran fognak ki ismeretlen hullákat. — Az öngyilkosság napirenden van még mindig. Széttekintés. (H aj d um egyében.) — Egy megyei tisztviselőtől. — Hogy minő eredménynyel jutalmazták az uj megyék országgyűléseink bölcs intézkedését a megyerendezés körű!, bizony, nehéz volna meghatározni, ez ideig legalább sem közigazgatási, sem pénzügyi előnyeit nem voltunk szerencsések észlelni, lehet, hogy ez csak átmeneti időszak lévén, a jövőhen minden jobban fog menni, de hiába, az emberi gyöngeségek közé tartozik mindent a valódiság szempontjából Ítél■*'" ’ Ars In/vn/lRr 4nf-1nn b/orrn n mnv lotolf Q lin_ ni, cö lítgau.iidLa.bJctu, uugj o, xuai uu nap megszülhette volna a várva várt sikert. Na de nem átalánosságokban szólunk, habár okunk van hinni, hogy bizony más uj megyében sincsenek jobban a viszonyok, mint nálunk Hajdumegyében, sőt talán nem tulzunk, ha azt állítjuk, hogy Hajdumegye — mint vármegye — első szülötti évét élvén, még igen gyengének mutatkozik az önlábon járásra. De hát ezen csudálkozni egyátalában nem lehet, az uj megye megalakulását sem a régi Hajdúkerület, sem a szabolcsiak nem nagyon kedvelték, amazok, mert évszázadokon át fenn állott intézményeiktől lettek megfosztva, emezek, mert megyéjök megcsonkittatott, a székhelynek Debrecenbe tétele szintén nem talált kedves viszhangra sehol sem, kivéve Debrecen városát, mely azonban saját érdekeit tartá szem előtt, és nem a megyéjét, melyhez semmi köze. Ily körülmények között hajtatván keresztül a dolog, természetesen, hogy ez lehangolt- ságot idézett elő a kedélyekben, mely kihat aztán az egész intézményre, és még ma is érezzük sokszor ama békétlenkedé- seknek nyomását, mely sokak lelkében él az uj megye megalakulása óta. Na de hát ez minden kezdetnél igy szokott történni ;ha majd egy két év a kedélyeket lecsenA vendégraj, s tombol, dalól; Tíz csecsszopó tolióriás Tíz karral tíz iratot ráz, „Fizess elő! ez mestermiv!“ Harminc költő fülembe sir; S most húsz nyaru ficzkók sora Ölel nyakon: „te czimbora“, Vállamra csap, lábomra hág, Lekiabál, szavamba vág; S a közzsivaj, vihart szövő, Fejem körüljmindegyre nő, Mig földre'csap forgó szele, S tótágast áll lelkem bele... Lám, hogy ébren lenni nem jó, Bizony, boldog az álmodó! Orvosi rendeletből. Elbeszélgetés. 7 Margitay Dezsőtől. — Orvoskám! ön gyógyításokkal foglalkozik, anuálfogva tudnia kell, hogy halhat meg az ember legkényelmesebben ? — Mintha némi vonatkozást vennék észre szavaiban ? — Nem! szavamra nem! én csak azt akarnám tudni: a halálnemek közül melyik a legkényelmesebb? —- A gutaütés. desiti és következve a közügyek iránti érdekeltségfokozódik, — akkor úgy hiszsziik, Hajdú- megye is kivívja az — egri nevet. Nem mellőzhető a megyeház székhelyének felemlitése sem, mely újabb átalakítás után sem látszik teljesen megfelelni nemcsak a kívánalomnak, hanem a szükségnek sem, és ha tekintetbe veszszük, mikép a tisztikar jövőben talánszapo- ritattnék, — bizony aligha megférnek egymás mellett. Különben már maga a beosztás sem czélra vezető, nem szólunk a főispáni lakosztályról, mely az emelet utcára eső részét és jobb szárnyát elfoglalja, mert hiszen főispáni lakunk igy sem nevezhető nagynak, — de tekintsünk szét a hivatalok beosztásában, — az alispán hivatali helyisége utcai két szobából áll, azonban pénztárnok, számvevő, tiszti ügyész, fője :yző, 2—2 szobával rendelkeznek. Miért ? Mert bőségben vannak a lakosztályoknak? Avagy hogy 2—3 száz forint lakbérfizetésük mellett benn lakjanak, a mint teszik azt legtöbben ? — Az árvaszéki ülnökök, aljegyzők, iktató és kiadó pedig egy-egy szűk cellára vannak szorítkozva, — az irodai személyzet ismét egy szobába van, nem mondjuk összezsúfolva, de mindenesetre nem előnyösen, mert hat embernek dolgozni ott, hol a kézi sajtó is használatban van, csak a munka- szaporaság hátrányára történhetik. Legyen elég most ennyi. Fentartvá t a jogot, hogy máskor is széttekinthessünk Ilajdume- gye körül. — Hajdumegyén most az adókivetéssel foglalkoznak. — A megyeház felépítése befejezéséhez közeleg. Fodor József derék ifjú építész végezteti a munkálatokat. — A főispáni lakás berendezése hir szerint 5000 ftba került. Levelek egy falusi lányhoz. — Asszovyolcis olvashatják, — I, Kedves húgom ! A társadalomban nincs senkinek kényesebb álláspontja, mint — a lányoknak. Minden szem rájok néz. Egyik irigységgel, másik szeretettel, egyik gyönyörrel, másik fel sem vevéssel. De hát „bölcsen rendelők azt az istenek.“ Én nem panaszkodom ellene. Az a szent titok, melylyel a lány felruház- tatott, közelebb emeli őt az istenséghez. Talán ezért nevezik — angyalnak. * De nem az udvarlás céljából irom hozzád e leveleket. Hanem azért, hogy az élet rögös utain megedzett szemekkel pillantsak be a magyar lányok társadalmi helyzetébe. Nem untatlak száraz neveléstani elvekkel Azért léffv türelmes. i?---------------- _ _ ----------------Mert a lány egyik főerenye — a tű re- 1 e m. * Falun ti nem láthatjátok a nagy világi élet pezsgését. El vagytok zárkózva. A természet szabad ölén éltek. Nagyon jól van az úgy. Hisz a viruló természet a lánynak — édes testvére. * — Igen, de itt nincs semmi mulatság! Mondhatnád erre feleletül. Gondolom. Nem járnak sürögve-forogva körötted az udvarlók tarka és gőgös seregei, Éjente nem zenéltet valamelyik titkos imádó ablakod alatt. Aztán meg, talán a konyhaszag lány. is kiállhatatlan kezd lenni, ha idővel növekszik a Hja, édes húgom, nem is arra teremtette az isten a magyar lányt, hogyörökké a — p a m- 1 a g o n üljön. * A lány a társadalom megifjodásának élő mintaképe. Benne van a gondviseléstől letéte- ményezve a nemzet jövőjének alapja. Ott van szive, lelke. Egész nemzeti kincstár a lány. — Hm, csakhogy ehez valamely rendkívüli izgalom szükséges, és én áááh! annyira unom magamat, hogy nálam az izgalom, következéskép a gutaütés is lehetetlen. — Tehát meghalni óhajt? — Áááh! egy kissé. — — Talán szerelmes ? — Bah! öningerkedik velem. Régmúlt idő az, midőn szerelmes tudtam lenni. — Hanem? — Unom magamat. — — Oh, e bajon lehet segíteni. — — A gyógy tárból ? — Igen, az élet gyógytárából. — Kiváncsivá tesz. — A város falai között különben is tikkasztó már a hőség. — Menjen fürdőbe. — Tegnap érkeztem haza a kőrútról, melyet hazai és külföldi fürdőkben tevék, áááh! Kérem! ne beszéljen nekem többé afördőkről. — Talán egy kis utazás; teszem ... — Fárasztó; nagyon fárasztó. Ne többet erről. — Persze! itt valami rendkivüliebb izgalomra volna szükségünk. Hm! Például az orosztörök háború.... — Mit! e pokoli melegben ? oh orvoskám! már látom, hogy ön cseppet sem törődik egészségemmel. — Na, végre megtaláltam. Ez biztos szer; — meg kell kisérlenie és ha ez sem segítene ... — Áááh! mint örülök, hogy végre mégis Ha felfogja magasztos hivatását: nagyszerű lény. Valóságos angyal. Ha nem : szörnyeteg. Szabad a választás! * És a magyar lány ? — Az istenség logre- mekebb teremtménye. „Ronthat, teremthet száz világot “ No de erről majd beszélek jövő levelemben. Addig is nem mulaszthatom el, hogy figyelmedbe ne ajánljam a költőnek örök becsit szép sorait: „Magyar hölgynek születtél, Alti érte sorsodat. — Magyar hölgynek születni : 8zép és nagy gondolati“ Dr. Tolle. Debreceni iparos ifjuság egylete. Debrecen, jun. 30. Három éve mióta a debreceni iparos ifjak egylete e város keblén él, s ha bár eleitől fogva a kezdet nehézségével még folytonosan] küzd is: mindazonáltal nem egy két ízben adta tanujelét életképességének s annak, hogy ez egylet hivatva van és leend Debrecen város kebelében az iparos osztály képzését, művelődését munkálni, s előmozdítani. — Hogy mind ez megtörténhessék, hivatva érezzük magunkat a „Polgártárs“ hasábjain időnként kifejezést adui azon iránypontoknak, eszközöknek és mó doknak, miket ez egyletnek szem elől téveszteni nem szabad, — más felől pedig figyelemmel kisérjük annak működését s elvárjuk egyes iparügy barátoktól, hogy e tekintetben segédkezet nyújtanának, ez alkalommal azt kívánjuk jelezni, — hogy közelebb julius hó 8 án az iparosifjak egylete negyedik évfordulati ünnepélyét tartandja, a mikor egyleti zászlóját, mely zöld selyem damask fehér szalaggal, a legújabb mintára készült, szokott módon felavatandja. — Az ünnepély délután 4 órakor veendi kezdetét a mikor a koszoruleányok vőfélyeikkel zászlóanya Vecsei Imrénó szül: Bruckner Karolin úrnő lakásán összegyülekezvén, onnan kocsikon az ünnepély színhelyére mennek, magukkal vi- vén a beburkolt zászlót, kísérve az egylet elnöksége és választmánya által. — A koszoruleányok nevei a következők : Szepessy Gizella, C s a n á d y Ilona, S e s z t i n a Piroska, T e 1 e g d i Szeréna, B r uckner Ida, Tóth Erzsiké, Gráf Gizela, M a r j a- 1 a k i Irma, M i k i n s z k y Karolin, V e t é s s y Ida, Fehér Karolin, Bruckner Karolin. Barcsay Mariska, Tóth Vilma, C s á k y Erzs ke, S ó v á g ó Erzsiké, U n g- v á r i Erzsiké, Udvarhelyi Erzsiké, U n g- v á r i Róza, W eider Jozefa, H o r v á t h^Erzsiké, Tóth Esztike, Borsi Emma, J ó n a Emma, kik páronként rózsaszín és kék díszt, úgy a vőfélyek hasonló jelvényt öltenek. Az egylet tagjai ez ünnepély alkalmára egyenruhát viselnek, a tü L11ilUÁííi" ICllunt V ül1 TallV/z-ttloo mvi’j oh t*. \ bér József rendez ; az „egyleti dalkör“ szinte az ő vezérlete alatt működeud ; — a részletes müsorozat az ünnepély napján jelen meg. — Vidéki egyleti tagok elhelyezéséről a rendezőség gondoskodik. — Ezen itt röviden jelzett egyleti ünnepély városunk kebelében e téren első lévén, nem mulaszthatjuk el azt a közönség résztvevő figyelmébe ajáulani. Vadon Sándor. — „Osztrák magyar:“becsületsórtés. A péceli korcsmában jobb és baloldali polgárok iddo- gáltak. „Borközi állásban“ lévén, a pártokról kezdtek beszélni. A bal azt mondja a jobbnak: „ti nem is vagytok magyarok hanem csak osztrák- magyarok. “ A jobb anynyira zokon vette ezt, hogy a balodalit beperelte — becsületsértésért. A kereskedelmi iskoláról. A debreceni kereskedelmi középtanoda első és másodéves növendékeinek évi vizsgálata junius hó 20. 21, 22, 25, 26. napjain taitatott meg. E vizsgálatok újabban tanúbizonyságot tesznek arról, hogy ezen ifjú tanoda jövője igen jeles ráakadt. Halljuk, orvoskám; — én csupa fül vagyok. — — Bocsánat! egy tollat és papirt keresnék. — Aha, már ráakadtam. Türelem ; néhány perez alatt kész leszek. — Bizonyosan valami keserű labdacsok lesznek. Szegény John! már előre látom, mily arcfintorgatásokat fog véghez vinni, ha megpillantja az orvosságos dobozt. — John? Az angol komornyik. — Igen, a szegény John. Kérem, legyen irgalmas iránta s ha már keserűnek kell lennie, legalább cukorlisztben adja. — Hm! hát ön szolgájával szokta bevétetni a szereket, melyeket részére irok ? —■ Hogyan!? csak talán nem is akarja, hogy magam vegyem be azokat ? — Szerencse, hogy semleges szereket szoktam előiirni; ellenesetben ön lett volna oka, ha Johannák.... — Áááh, kedves orvos! ön kedélyes ember. Bevallja hát, hogy kenyérgolyócskákkal traktál engemet? — Épen most mondá, John veszi be a labdacsokat. — S ennélfogva azt hiszi, hogy quittek vagyunk? — Igen; én rendelek, hogy önt megnyugtassam s ön Johnnal szedeti be az orvosságot, hogy engem megnyugtasson. Ez rendben van eddig; hanem az a vény, melyet most irtain, kierők gondjaira van bizva, és hogy az iskola legalább szellemi tekintetben évről évre nagyobb haladást. tesz. Önérzetes megelégedéssel gondolhatott vissza a tanári kar a lefolyt tanévre, midőn hallá a tanulók szabatos és biztos feleleteit, melyek bárkit is meggyőzhettek volna arról, hogy az elvetett mag nem hullott, terméketlen földre s a tanárok egy évi fáradozását legalább a tanulóknak kölcsön gyanánt adott ismeretkör jutalmazni látszik, mert minden ügyért buzgó és hivatásának élő tanár abban leli legnagyobb örömét, ha fáradalmai nem vesznek kárba. Ha már a vizsgálatra is megelégedéssel gon - dolhatunk vissza, még inkább van okunk ezt tenni a tanuló ifjuság kebeléből alakult „önképző k ö r“ ez évi utolsó gyűlésnek megtörténte után, mert ez bizonyítja leginkább, mennyire ragadt meg az ifjuság szivében az ige, melyet a tanárok belécsepegtettek az önálló munkásság felébresztése végett Még csak ez évben alakult meg ezen kör, s mégis a rendelkezésre álló erőkhöz mérve meglepő sikert és eredményt képes felmutatni, mint arról meggyőzödheténk kik a szerény kis egyletnek junius 28 án tartott ünnepélyes zárgyülé- seu jelen valánk. Az elnöknek a kör évi működéséről számot adó jelentése után a pályakérdésül kitűzött két rendbeli munka bírálata olvastatott.fel. Pályakérdésül egy történeti elbeszélés és egy földrajzi tétel volt feladva. Amannak anyagául Kemény Simonnak hősies önfeláldozása adatott fel; — a földrajzi tétel pedig körülbelül igy hangzott : „hasonlitttassék össze az öt földrész vízszintes és függőleges tagosulata és folyórendszere, különösen azon czélból, hogy abból kitűnjék, melyik kedvezőbb fejlődésü a kereskedelemre?“ Az elbeszélésre két munka adatott be, melyek közül az első díjul kitűzött egy aranyat Fried Mór harmad éves növendéké nyerte meg. A Jenei M. magántanuló által e czélra má sodik díjul felajánlott két forintos tallér a jövő évre rendelkezés végett visszamaradt, minthogy a második munkajutalomra méltónak nem találtatott. A földrajzi kérdésre hasonlóan két munka adatott be, me yek közül a Fazekas Sándor tanár által első jutalmul kitűzött egy aranyat Kalmár S áudor harmad évi tanuló dolgozata nyerte meg, mint a mely nemcsak nagy szorgalommal volt kidolgozva, de aránylag jól is sikerült, némely a bírálatban megemlített hibája daczára is. — Második díjul ezen kérdésre Fried Mór tanuló 1 ezüst forintot tűzött ki ; minthogy azonban a benyújtott második dolgozat is, főleg világos rendszere és a tárgynak helyes felfogása miatt már csak szorgalmas feldolgozásánál fogva is nagyobb jutalmat érdemel meg, az eredetileg kitüzetett 1 forinthoz Fazekas tanár még 2 ezüst, forintot csatolt, és igy a második földrajzi munka szerzője is (Hódi Pál első évi tanuló) 3 írttal jutalmaztatott meg. A pályadíjak kiosztása után aszavalati verseny következik, melyen az első dijat megint Fried Mór nyeré el jól átérzett szavalatáért; a második és harmadik dijak pedig Jeney M. magántanulónak és Klein Annin második osztálybeli növendéknek Ítéltettek oda, kik hasonlóan nagy ügyességgel szavalták el választott darabjukat. Valóban elmondhatjuk, hogy a rövid ünnepély bevégződése után megelégedetten távozhatott el a jelenvolt hallgató közönség, különösen pedig a lveresk. te tületnek képviselőjéül megjelent tagok, kik ez alkalommal is meggyőződhettek arról, hogy a közönségnek nagyobb mérvű pártfogolása mellett ez életre való iskola néhány év alatt virágzó tanintézetté fejlődhetnék. Elég sajnos azonban, hogy a közönség még kevéssé látja át a kereskedelmi iskolák szükséges voltát, s az intézetet is sokkal kevésbé veszik még igénybe, mint ily virágzó kereskedői városban várhatnék. Ez alkalommal egyszersmind nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne hívjuk a közönség figyelmét ezen intézet harmadik osztályát végzett növendékeinek julius 2-án és 3-án tartandó szóbeli zárvizsgálatára.-------------------------------------------------------------------------------------t------nmurrrmi írniM UfimMiii im z árólag az ön számára van. ígérje meg, hogy ezt nem Johnnak adja be. — Lássuk a vényt. Mi a manót irt ön orvos ur ? hisz ez inkább hasonlít egy hirdetéshez, mintsem vényhez. — Olvassa föl. — Egy ur, a ki unatkozik, orvosi rendeletből keres egy őt mulattatni képes élénk kedélyű társalkodónőt; pályázni kívánók ajánlataikat fényképeik melléklésével A. B. jegy alatt poste restante intézhetik. — Hm! orvos, ön megbolondult. — Gondolja? — Hisz ez egy formális hírlapi reklám ... — Még pedig figyelmet keltő alakban; és ez a fő dolog. — De hát mit akar ön e hirdetménynyel; csak nem tanácsolja, hogy... — Sőt inkább. Én, mint orvos rendelem, amint következik: ön e hirdetményt három egymásután következő napon beigtatja valamelyik tekintélyes politikai lapba s aztán mindennap kétszer el fogja küldeni John urat a postára, hogy az A. B. jegy alatt netán érkező leveleket hazaszállítsa. — De, az égre ! mi czélt akar ez által elérni ? — El akarom űzni unalmát. — Ezen mód által ? — IgeD. S ha e mód nem segít, úgy én feladom a reményt jobbulása iránt. Ez az utolsó szer, mely betegségéből kigyógyithatja; ha ez
