Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

/

Ki tud róla?

— Tizenhatodik közlemény. —

Petőfi Dömsödön.*)

Az 1845. esztendőben Petrovics Istvánék Dömsödre költöztek. Itt a község mészárszéket bérelte ki „a jó öreg koesmáros.“ A hajdani jólétnek vege volt, anyagi gondok gyakran gyötörték az öreg Petrovicsot. Mikor ezek miatt végleg el akartak költözni Dömsödről: kénytelen volt több kedves bútorát elárvereztetni. Ekkor adták el azt a bárdot, melyet a szigorú apa Sándor fiának adott volt, mikor azt a mészáros mesterségre akarta kényszeriteni. Egy szekrényt is, melyben Sándor fia szokta ruháit tartani. Majd egy ágy került árverés alá. Mielőtt azonban megkezdték volna az árverést, a szomorú tekintetű, öreg mészáros oda lépett köuybe lábadt szemekkel az ágy mellé, kezét annak végére téve igy szólt az ott álló emberekhez :

— Ez volt a legkedvesebb bútorom, nehezen válók meg tőle, mert ebben az ágyban született Sándor fiam. — E kijelentésre a jelenlevő Lukácsy István dömsödi birtokos illő árért megvette az ágyat. S később, mikor az ifjú Petőfinek költői hire betöltötte az egész hazát, a nagy költő iránt érzett lelkesedésében elhatározta Lukáesy, hogy haláláig abban az ágyban fog aludni, melyben a nemzet legnagyobb dalnoka született. Eme bútordarabok félszázadnál tovább itt voltak községünkben, nem vesztek el, mert tulajdonosaik hálás kegyelettel őrizték. A múlt években Kéry Gyula buzgólkodá- súra a Peíőfi-ház megvette a bárdot és ágyat Gazdag Cser Gábortól, a szekrényt özvegy Csilling Andrásnétól, s elhelyezte őket méltó helyükön: a Petöfi-házban.

De nemcsak a nagy költő szüleiről, hanem magáról a nagy költőről is tudok néhány jellemző kis adatot. Úgy a föntebbieket is, mint emez adatokat olyan szemtanútól hallottam közvetlenül, aki igen jól ismerte a költőt. Özvegy Laczi Istvánná, szül. Gallai Erzsébet asszony, — ki csak pár évvel ezelőtt hunyt el —-_ ez a szemtana.______

*) Habár nem Petőfi ismerőse beszéli el, érdemesnek tartjuk ez eddig ismeretlen adatnak közlését.