Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
KÉBY GYULA BUDAPEST. VII!.. JÓ2SEF-KÖRÚT 72. Telefon: 69—14. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Petőfi és a szoczializmus. Ismeretes dolog, hogy a szoczialisták szeretik magukénak tulajdonítani Petőfit azon az alapon, hogy egyszer-másszor olyan nézeteket hirdetett, a melyek rokonságban látszanak lenni a szocziális felfogással. Hivatkoznak az arisztokráczia elleni nyilatkozataira, az «Apostol#-ra, melyben élesen, rikító színekkel állítja szembe a gonosz gazdagság és a nemes nyomor ellentétét, hivatkoznak egyéb költeményeire. Ezért aztán márczius 15-ikén külön meg is ünneplik a nagy költő emlékét, koszorúkat tesznek szobra talapzatára s beszédeket mondanak emlékezetére. Ez a nem minden tendenczia nélküli felfogás sarkalatos históriai tévedésen alapszik. Petőfi nem volt szoczialista, a mai értelemben vett szoczializ- musnak az ő korában az ipar nélküli Magyarországban még csirái is alig voltak s a költőnél sehol semmi nyoma sincs annak, hogy a szoczialista eszmékkel foglalkozott volna s tudatosan állást foglalt volna velük szemben. Petőfi nem a szoczialista eszmekörből indúlt ki, hanem a franczia forradalom világfelfogásából ; a nagy franczia forradalom eseményei izgatták képzeletét, ennek hősei állottak előtte eszményképül s ennek tanításaiban látta az igazságot. Forradalmár volt, de nem társadalmi forradalmár, mint a szoczialisták, hanem, politikai forradalmár. Nem a társadalmi rend ellen küzdött, hanem az akkori Magyarország politikai rendje ellen, az ellen az arisztokratikus rendi alkotmány ellen, a melyet a nemzet 1848-ban — formailag legalább — meg is döntött. Mikor az arisztokraták ellen mennydörgött, ép úgy a franczia jakobinusok voltak mintái, mint mikor a jobbágyság felszabadításáért lelkesedett. Programmja demokratikus volt, de nem szocziáldemokrata; a paraszt-népet, a jobbágyot akaita nemcsak felszabadítani, hanem a magyar politika súlypontjába tenni, de egyebekben a társadalmi és gazdasági rend ellen nem tört, mert őt a demokráczia kérdése politikai, nem pedig társadalmi és gazdasági szempontból érdekelte. Republikánus nézetei és a világszabadságért való lelkesedése is a franczia forradalom eszmeköréból való, s csak annyiban van rokonsága a szoczializmus hasonló követelményeivel, a mennyiben ezek is ugyanabból a forrásból erednek. Históriailag tehát tévedés Petőfit úgy állítani be, mint szoczialistát, hogy azonban a munkás- osztály tiszteli őt és lelkesedik érte, az érthető, mert teljes leikével a szegény nép javának élt, nyomorúságán és szolgai sorsán fellázadt és merész lélekkel
