Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
\ tett újév éjjelén: életének első busz éve alatt váltogatva katona, diák, kóborló színész, gyakran csaknem fölemésztve a nyomortól, szükségtől és becsvágytól; a következő hat év alatt népének ked- vencze, legnagyobb költője, ki egyenlően szerencsés és lángeszű a legegyszerűbb dalban úgy mint a legmagasabb rangú műfajban, sokoldalú és tevékeny, mint kevesen a világirodalomban ; ki önön erejével küzdött ki magának tekintélyes állást a társadalomban ; boldog férj és apa, szegény szüleinek jóltevője, népszónok, pártvezér és hős a csatamezőn. Mint ilyen tűnt el Petőfi Erdélyben, Segesvár mellett 1839. július 31 -én, ifjúságának és szellemének teljes erejében; a mint hogy, egy ilyen rendkívüli, meteorszerü életnek nem is lehetett mindennapi befejezése.» Uj adatokat természetesen nem találunk a műben; de a mit Scliöldström nyújt, általában megfelel annak a képnek, melyet mi alkotunk Petőfiről. A fordítások kivétel nélkül jóknak mondhatók, nem ragaszkodnak mindig az eredetiek mértékéhez és szószerü- séghez, de mindig hiveií adják vissza azok tartalmát. Ezenkívül Melin svéd Írótól találunk a könyvben egy kritikát «János vitéz»-nek Schnitzer-féle német fordításáról. Melin elmondva a mű meséjét, igy nyilatkozik : «Ez a magyar népmondák gyűjteménye, melyet a költő elragadó módon szerkesztett össze egy phantastico-humoristicus époszszá. Oly egyszerűen és természetesen van itt elmondva minden, mintha a költőnek nem is volna sejtelme arról mily komikusán veszi ki itt magát minden... Az egyszerű, valóban epikai stílust, mely a mondákat zöld indák módjára folyja körül, a költő itt-ott szokatlan szépségű lyrai virágokkal ékesítette föl. Különösen a 25. énekbeli tündérsziget leírása valóságos gyöngy.» n A hóhér kötele» is le van fordítva. Ahlborg György fordította «Dödsfienderna» («A halálos ellenségek») czim alatt s Köpingben jelent meg 1881-ben. Schöld- ström könyvében szintén közli a regény bő meséjét közbeszőtt mutatványokkal; szerinte mindenekfelett Hugo Viktor hatása látszik e művön, melynek gyöngéit épen nem hallgatja el. ;