Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz

és barátok figyelmét, közöljék ama számos apróságot, melyeket a később már öreg ur. Puzdor Gyula oly örömest, és *— Puzdor-család állitása szeriut — nem egy Ízben mondott cl vendégeinek.

Visszatérve Petőfi—Puzdor barátságára, ez az eddigiekkef bo volna fejezve, lia a Puzdoréktól hal- lőtt csóka-história elbeszélése újra két pontban Petőíi és Puzdor barátságára nem emlékeztetne.

Ugyanis szabadságharcunk nagy és mozgalmas napjainak emléke. — mely eszébe juttatta ifjúkori barátjának zsenialitását és halálát — sokszor felújította Fűzd or ban Petőfi barátját cs kortársát s ilyen alkalmakkor nem mulaszthatta el az öreg ur, hegy Petőfiről egy-egy baráti emléket fel ne elevenítsen vendégeinek. így sokan hallották az öreg ur emlékezéseit Petőfiről. így hallotta a .jelenleg élő Puzdor-esalád egyik tagja is az alábbi Petőfire vonatkozó igen jellegzetes történetet s mint az illető családtag állitása szerint, ki ..annyira emlékezik a történetre, akárcsak ma is hallaná”, ezért ezt hiven feljegyezve, az alábbiakban adom vissza ismét.

Petőfi és a csókája.

Jurátus koromban Pozsonyban is felkeresett engem Petőfi. (Megjegyzendő, Hunkár Antal, Veszprém vármegye követe mellett volt Puzdor Gyula mint jurátus. Az akkori országgyűlések Pozsonyban voltak s igy Veszprémmegye követe is ott tartózkodott.) Hosszabb ideig tartózkodott nálam. Csak az fájt, hogy egy csóka miatt széthúztunk. Többek közt én egy verset Írtam, felkeltem egy pillanatra az Íróasztalomtól, hogy újabb gondolataimat összeszedjem, mikor a csóka, Petőfi, kedvenc madara, .mely szabadon járt-kelt a szobában, az asztalra ugrik és frissen irt kézírásomra dönti a téntát. Az irás olvashatatlan lett. Amúgy is haragudtam, hogy Petőfi mindig a szobában tartogatja az állatot, fogtam a csókát és az ablakon kidobtam.

Kis idő múlva Petőfi, mint szokott, lóhalálában, bő kabátjával befordult és első dolga a csókája volt. Most is azt kereste. Mutatok az asztalra, a kidőlt tóntára, meg az ablakra, hogy a csókát kidobtam. Erre ug.y megharagudott Petőfi,, hogy azt sem mondotta: Isten áldjon! Amint bejött, úgy ki is ment.

(Sokáig fájlaltam ezt az elválásunkat.

Amint 48-ban a mozgalmas napok beköszön- töttek, ón is feljöttem Pestre és a Pilvax-kávéházba mentem, hol az ifjúság gyülekező helye volt. Sebestyén barátommal, (ki később a bírói karnak ma- gasrangu tagja lett), kivel útközben találkoztam, beléptem. Petőfi a billiárd-asztalra állitott második asztalon állt, ahonnan beszédét ép mondotta. A mint az ajtón belépek s Petőfi megpillant, félbeszakítja beszédét, leugrik, felém rohan és e szavakkal :

— Szervusz Gyulám! — a nyakamba borul.

lenséges csend állott be s igy örültünk viszontlátásunknak az első pillanatban, mire Petőfi visszapattan és folytatja beszédet.