Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
* vies emez unokatestvérével, Petries Samuval, lakott egy Vonós nevű szabónál, közvetlen a kollégium szomszédságában, mely házat azért a pápaiak kegyelete csakugyan emléktáblával jelölt meg. Szobájok csak akkora volt, hogy egy ágy, az ablakban egy kis asztal, s az ágy végében egy puhafa-láda állhatott, — és ez volt a Petőfi hálóhelye, köpenyeg-ágyneműjével. Itt koplalt a szegény, mint egy Tanner! Mi, a kik egy asztalnál ettünk, szívesen megosztottuk volna vele kon- viktusi étkeinket; de nem lehetett volna neki annyit ígérni, mennyi rábírta volna, hogy nappal hozzánk ebédre jöjjön. Sokkal büszkébb volt, minthogy azt megtegye. Estve is, mind a négyen kik asztaltársak voltunk, ha átmentünk érette, a szó szoros értelmében erőszakkal vittük néha által, hogy egy kis meleg levest egyék. »Ilyen viszonyok közt nem csuda, ha igen sovány kilátásom lehetett három forintomhoz, a mint hogy kitavaszodván az idő, el is párolgott Petőfi Pápáról. Orlay Samu, inkább tréfából, mint komoly szándékkal, gallérköpenyegében lerajzolta Petőfit, s máig is ez a legtökéletesebb Petőfi-kép, büszke, az egész világot lenéző tekintetével, és gallérköpönyegben. Ha egy ilyen köpönyeges Petőfi-képet fog valahol látni, emlékezzék rá, hogy ez a köpenyeg kedves urambátyámé volt új korában. »Petőfi tőlünk Ozoráig zarándokolt, hol egy árva szinész-truppot talált. Megírta itt az igazgatónak s társainak szives fogadtatását: »Az ispánytól őzcombot kapánk, s a káposztából is volt elég maradék stb.« Biztosan tudom, hogy ekkor még gaUérköpe- ny egében húzta ki a nyarat; aztán csináltatván magának magyar nadrágot, és pitykés dolmányt, valamelyik őszi hónapban Szekszárdon, a tisztujitáson nem a köpenyegben többé, hanem — az akkor élők bámulatára, — fent említett uj ruhájában jelent már meg .......... Sokszor tréfálkoztunk ifjuko i ismerős eimmel, hogy ha már elvitte is Sanyi gallérköpenye- gemet, legalább — mint a Megyeri »Sárga kabátját« — enyémet is megénekelhette volna egy halhatatlan dalban.« Eddig a levél.. S kár lett volna talán a halhatatlan költő szintoly kemény sorsa, mint kemény jelleme e pár vonásának is homályban vesznie.
