Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 25-ös doboz
Egy gallérköpönyeg története. (Sz.) A »Vasárnapi Újság«, idei első számában, a kegyelet figyelmével emlékeztetett, bogy tudományos akadémiánknak mai legrégibb élő tagja, Udvardy Cserna János, nyugalm. uradalmi mérnök s egri lakos, március hóban akadémiai megválasztásának félszázados fordulóját fogja megérni. (Megválasztották 1832. március 9-én. *) Olvasván ezt a távol Somogybán élő egyik vérrokona, január 3-dikáról az alábbi érdekes levéllel kereste őt fel, melynek egy részét, a tiszteletre méltó öreg ur szives engedelméből, itt közöljük. »Kedves urambátyám ! Kellemesebb újévi meglepetés alig érhetett volna, mint midőn a »Vasárnapi Ujság«-ból olvastam, hogy kedves urambátyám életben van, s akadémiai tagságának / ötven éves jubileumát az Isten megengedte érnie. Én is sietek kedves urambátyámat ismét a távolból a legszívesebben üdvözölni. / »Én ki e sorokat irom, Cserna Istvánnak a fia vagyok, ki 1843-ban, az őszi vakáció idején két hétig voltam kedves urambátyámnak a vendége Egerben. Szíves volt engem akkor egy gallérköpönyeggel megajándékozni, melynek históriája van. Nem állhatom meg, hogy azt ne közöljem. »A bosszú útban nekem nagy szolgálatot tett köpönyegre, Pápára fölérkeztem után már nem vala *) Jegyezzük hozzá: nem csak a legrégibb, hanem 1832-ből az egyetlen is már, s az első egyszersmind aka- de'miánk eddigi életében, ki — ha Isten addig kedvez életének — jövő máre. 9-én ötven éves jubileumát ünnepelheti meg. Azok közül, kiket a diszes testületbe léptekor, s az óta kartársainak ismert, vagy nevezhetett, 387 bel- és kültagját gyászolta már akadémiánk. A 82 éves aggastyán, (szül 1799-ben), s a 60 éves író, egyik gazdasági lapunk hasábjain, csak nem régiben is eikkezgetett még. — »Gazdasági földmérő« c. első önálló munkáját 1825-ben adta ki, melyet aztán e szakban mások is, a 30-a s években pedig Pyrker »Tunisias« c. XII. énekes eposzának hexameteres fordítása követtek. Mint b. Orczy László mérnöke, ő lett legelsőbben figyelmessé a feltűnően szépirásu és ügyes rajzoló tiszaabádi halász fiúcskára, — a bárónak ajánlott, ez által felkarolt, ma pedig országos nevű festészünkre — Kovács Mi- hályra. Sz.