Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Petőfi Sándor emléke.

Egy félszázadnak kellett elmúlnia, amig találkozott egy ember, aki fölemelte kérő szavát a nemzethez, hogy a magyar irodalom legfényesebb csillagának: Petőfi Sándornak emlékét megünnepeljük. És ez az egy szó, mint izzó parazs, lángra gyujtá a nemzetben a lelkesedés szikráját; — letépte az 50 éves múltról a közöny és a feledékenység sötét függönyét és Magyar- ország lelkes közönsége mind ott áll a mai napon, a múlt kornak rózsagyepüjénél s Petőfi Sándor képzelt sírjára lerakja az emlékezés legdrágább virágát: a hálát.

Emlékezés ! — Mily édes, meleg, szelíd szó !

Ezen beszél az álomba ringató legelső bölcsődanáról az aggastyán ; had verő hősök világraszóló dicsőségéről a hálás maradék ; letűnt nagyság ^ fényes tetteiről a késü korszak epigonja. És beszélünk e lap hasábjain a magyar szabadságharcz forradalmi költőjéről mi, a fiatal nemzedék, melynek leikéből nem halt ki és nem fog kihalni soha a múltak emlékei iránti kegyelet ! ^

„Oh letűnt, dicső korszak isteni láto- mánya!“ Midőn ásó és kapa helyett fegyver csillamlott a szabad jobbágy kezében ; midőn Magyarhon egét vérlángok nyaldosták és a pór lázas imájában a szabadságért esdekelt! — Furulyák bánatos bugását, mely csendes este végig rezgett az alkonyi tájon, felváltá a harczi riadók hívogató harsogása, — szerelmes szivek epedő dala helyett felcsendült a lelkesítő forradalmi