Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

iAUgUkJIUUÜ álmodott. Lí ébresztője volt, nt,ui uj évezred küszöbén re Látná, hogy a haza, mélyé, c got szenvedett, nincs darabokra szakgatv;., hogy népei nem emelnek egymás ellen gyilkos fegy­vert, hanem a közös szabadságnak örvendezve, versenyeznek egymással nem karddal és tűzzel, hanem iskolával, gyárral, kalapácsosai és ekével. Es bizonyyal örvendő szemmel látná azt is, hogy a szellem bajnokainak száma nem kicsiny többé, hanem hatalmas tábbor. A tizek helyett ezerek szövetkeznek a magyar irodalom műve­lésére és versenyre kelnek az ő ifjúkori barátjá­val, Jókaival (Zajos éljenzés); ezzel a másik szellemóriással, a kit az isteni gondviselés a ti­zek közül még világitó tüzoszlopként hagyott közöttünk, hogy ötven éven túl is verejtékkel küzdjön a hazáért és az uj nemzedéknek köve­tendő például szolgáljon a munkás honszeretet- ben és önfeláldozó tevékenységben. (Zajos föl- kiáltások : Éljen Jókai!) Petőfi Sándor nem hiába áldozta föl életét a hazáért; az ő nemzete, me­lyet ő földetrázó viharnak nevezett, Európa hom­lokán nem fegyverrel tombolni, hanem a kultúra szelíd hóditó hatalmával, a művészettel és tudo­mánynyal akar magának barátokat és babérokat szerezni. Állandó szeretetének és kegyeletének jeleiként érczszobrokat és palotákat emel azok­nak, a kik gazdag szellemük alkotásaival gyara­pították lelki kincseinknek tárházát. Idegen, ha jön, meglátja életrevalóságunkat ez emlékekben ; meglátja utczáinlcon, hogy minden emelkedik az ég felé : házak, népek, szellemek ! Oh, te halhatatlan dicső szellem, kinek em­léke körül rang és rend, vallás és nyelv különb­sége nélkül összegyülekeztünk, hogy lánglelked füzénél ezt a napot a testvériség ünnepévé avas­suk : engedd meg, hogy a hazaszeretetben egygyé- forrt nemzet szivével együttérző kormányférfiúi­nak, a trón hü tanácsosainak és Akadémiai tu­dósainak koszorúit emléked lábánál letegyem. A hálás kegyelet jelvényei ezek, melyeket a te szel­lemedben teszek le ; mert a te tanításod sze­rint méltó : Ez a föld itt csontjaidat takarja. Te ma­gad az egész haza szivében vagy eltemetve, hogy örökké élj ! Az államtitkár beszéde viharos tetszést ara­tott. A közönség ezután a várba vonult, a hol az ünnepség másik része folyt le. Becs ulczáin tömeges felvonulásokat tartanak. Ablaküvegek csörömpölve hulla nak a kövezetre, az emeletekről kődarabok röpülnek az embertömegek közé s forrt vizet öntenek a tüntetőkre, mintha ellen séges hordák lennének, melyek zsákmánj után járják he a meghódított, várost. Ha sonló jelenetek játszódnak le Gráczban is inig számtalan más osztrák városban iz galmas gyűléseket tartanak, Egy folyamatban levő forradalom min­den jelei nyilvánulnak. De azt a nagy indító okot, mely kell, hogy minden forra­dalomnak alapja legyen, hogy érthetőnek s indokoltnak találjuk azt, nem tudjuk felfedezni és hiábavaló fáradság is lenne eszközt kutatni, mely a kehieket megnyug­tatni és a rendet helyreállítani képes lenne. Mert a sokat szidalmazott nvelvtörvény „hogy a haza Szivében hordja annak omlókét, Ki a hazát szírében hordozá!“ Czukor-forradaloin. aug. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents