Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
1899. iulius 30. 3 Ezen pongyolán, de igazsághűn leirt nap emléke lelkembe az iszonyat minden színeivel annyira van lefestve, hogy abból még az idő sem vala képes egyetlen mozzanatot letörölni. Ekkor esett el Daczó őrnagy, Bem tábornokot védve, miután előbb 8 dsidást részint levágott, részint megsebzett. Ekkor lőtte meg magát Zejk Miklós a Luders táborkara szemeláttára, hogy sem megadja magát. Itt kapott a híres Mákra 38 sebet, s mégis hű lova megmenté a fogságtól. Törzsök Pista nevű fiatal huszár ez nap vonta ki a tábornokot a mocsárból, hova bele- dölt lovastól s már elfogottnak vagy elveszettnek hittük. A jó fiú leszállott lováról, az öregnek átadta s lovát vezetve hozta át az előőrsök között. Lengyel József. Goldis József beiktatása. — Saját tudósítónktól. — Nagyyátad, július 29. Holnap indul el Nagyváradról Goldis József újonnan választott gör. kel. püspök Arad felé, hogy elfoglalja uj otthonát. A délelőtt tiz órakor induló vonattal távozik a püspök Nagy váradról. Kíséretében lesznek : P a c a 1 a Tamás nagyváradi esperes, Groza János és P a p p György szentszéki hivatalnokok az egyház részéről. Az uj székhelye felé utazó püspököt útközben hívei minden állomásnál várni fogják. A nép lelkészei és tanítói vezetése alatt vonul az állomásokhoz, várva püspökét. Az első nagyobb szabású ováczió a csóffai vasúti állomásnál lesz, hol az utazó püspök üdvözlésére tizenhat faluból gyűlnek össze a hívek a lelkészek és tanítók vezetése alatt. Kokszin Miklós méhkeréki lelkész a tenkei kerület esperese üdvözli a főpásztor iránti szeretett által összegyűjtött hívek nevében a távozó Goldis Józsefet. A püspök üdvözlésére egybegyült egyháziak és világiak köz- zül többen a püspök kíséretéhez fognak csatlakozni. A békósgyulai állomásnál az átutazó püspök üdvözlésére az aradi gör. kel. román consisto- rium tagjai P a p p Ignácz főesperes, a szentszéki egyházi tanács előadó ülnökének vezetése alatt vonulnak ki. Békés-Csabán az ottani gör. kel. egyház hívei vonulnak ki a püspök elé, Popovicui Viktor gör. kel. lelkészszel élükön. Miután a vonat éppen délben érkezik Békés-Csabára, ott az átutazó püspök tiszteletére diszebódet rendeznek a csabaiak. A vonat 2 óra 23 perczkor folytatja útját Arad felé a püspökkel és időközben a különböző állomásokon felszapordott kíséretével. Útközben minden állomásnál ott lesznek a gör. kel. egyház hívei. Nagyobb szabású fogadtatás Kétegyházán lesz, ahol dr. Frailesku János kerületi esperes, Cséftán, ahol Kokszin Miklós esperes és Kurticson, ahol az ottani papság és lelkészség vezetése alatt vonulnak ki az állomáshoz a hívek. Délután négy óra után érkezik a vonat Goldis József püspökkel és útközben meg- sokszorosodott kíséretével Aradra. Az állomásnál az első üdvözlő beszédet 0 n k u Miklós fogja mondani az egyházmegye nevében. Majd a megye részéről Fábián László főispán és a város részéről S a 1 a « z Gyula polgármester fogadják. Aztán a rája várakozó diszmenet első kocsijában indul Goldis József a városba. A kocsisor előtt ötszáz tagból álló bandérium fog haladni. A menet élén ötszáz lovas bandérista halad, utána hosszú kocsisor. Az első megállóhely a Tököly-téri püspökségi templom előtt lesz, ahol Goldis Józsefet az aradi papság fogadja. Ima után a püspök a bandériummal a rezidencziába hajtat, hol H a m s e a Ágoston archimandrita üdvözli, átnyújtva a rezidenczia kulcsait. Estére nagy fáklyásmenetet rendeznek az aradi gör. kel. egyház hívei uj püspökük tiszteletére. A hétfői nap az augusztus 1-én végbemenendő beiktatási ünnepélyre történendő előkészületekkel fog eltelni. Ekkor érkezik P o p e a Miklós karánsebesi püspök, ki a metrepolita megbízásából a beiktatást végezni fogja, _______>S Z A B A D S A G>____________ N agyvárad a Petőfi ünnepen. — Saját tudósítónktól. — Nagyvárad, július 30. A nemzet ismét egy a holnapi napon. Egy a megemlékezésben, az ünneplésken, amelylyel Petőfi Sándor emlékének adózik. A segesvári A ki igy tudott szeretni, igy tudott gyű- I lölni, annak nem lehetett e földön megmaradni j többé, a mit nem volt szabad többé szeretni és j gyűlölni. Olyan ifjú volt és mégis be volt fejezve az élete. Mint egész ember halt meg. Mi többiek tudunk még kettévágva, felnégyelve, darabokra tépve is élni; de Petőfi számára nem volt való az élet, az a küzdés, hol lánczra vert kéz börtön falára karczolja keserű gondolatait. Neki meg kell halni. Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös- utjában, hogy nevét ott hagyta az égen fényszikrákban megörökítve, a melyek soha le nem hullanak. Nem is halt meg! Hányszor feltámadott! ? Ott él minden magyar szivében, házában. Mentül tovább távozik az időben, annál nagyobbra r/ö az alakja. Fólszázad múlt el azóta. Más embert eltemet az idő. Petőfit magasra emelte. Mig magyar ól, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete. Ragyogja be a hazát és világot. Jókai Mór. Petőfi és Arany. Petőfit és Aranyt épen oly nemesen, mint őszinte barátság csatolta egymáshoz. A sors ugyan korán elszakitá őket egymástól, de a magyar nemzet emlékezete örökre ösz- szefüzi alakjaikat, mint egy kor ikerszülöttót, egymás kiegészítőit. Arany miirt férfiú lépett a költői pályára; j Petőfi költői munkássága a férfi-kor küszöbén ! szakadt meg. Arany ifjúságát a Petőfié pótolja, a Petőfi férfi korát az Aranyé. A magyar ifjú ajkán mindig hangzani fognak Petőfi szerelmi és szabadságdalai; a férfiú Aranyból fogja meríteni az élet küzdelmeinek eszméit, érzéseit, fájdalmát és vigaszát, Petőfi költészetéből századokra kihangzik a kardok csattogása, a trombita hangja, az ágyudörej, a diadal mámora. Arany költészetében a késő unokák is érezni fogják a hazafi könynyót, gyászát, bilincseit, a legyőzött Magyarország sóhaját és szenvedése erényeit. És mindkettő rajzaiban örökre fonmaradnak fajunk szellemi törekvései, nemzeti vágyai, jellemző sajátságai, hogy az újabb nemzedéket mintegy megóvják az elfajulástól. Gyulai Pál. Petőfi ! Ez a halhatatlan név nekem nemcsak dicsőséges nemzeti költőt jelent, hanem egyszersmind egy nagy varázslót. Nem ejthetem ki e nevet s nem gondolhatok rá soha a nélkül, hogy most is, midőn már öreg, törődött, beteges ember vagnok, ne erezném a nemzeti újjászületés s az eszményekért hevülő ifjú kor üdítő éltető, friss légáramlatát. A lélek tavaszát varázsolja rám az életkor telének komor küszöbén is. Pedig milyen régen volt, midőn dalaival ő gyújtotta föl bennem először a lelkesedés tüzét. csatasikon emelt fényes érczszobor köré gyülekezik a nemzet, hogy kegyeletét rójja le a költő iránt, aki nemcsak szavának mindent átható erejével, hanem karjával is ott küzdött a többi félistenek között a nemzet dicső harczában ezelőtt 50 esztendővel. És elmúlása is olyan volt, fényesen tűnt fel miként a meteor és ép olyan gyors és szemetkápráztató volt végigfutása hazánk egén és holnap lesz egy félszázada, hogy oda futott le a segesvári csata forgatagába, hogy ott megsemmisüljön . . . * Az ünnepségekről szóló részletes tudósitá- tásunk a következő: Ünnepi istentisztelet. A Szt.-László templomban Petőfi Sándor és a Segesvárt elesett többi dicső honvédek lelki üdvéért szent mise áldozat fog bemuttatni a ma reggeli 9 óra istentiszteleten Az ünnepi misét Kadnai Farkas kanonok fogja fényes segédlettel pontifikálni. Az ünnepi szent beszédet P á 1 f f y Béla főreáliskolai hittanár tartja. A többi felekezeti templomokban is mindenütt lesz megemlékezés a nemzet kegyeletes ünnepéről. Nagyvárad városa is hazafias buzgalommal és lelkes módon veszi ki részét a nemzet általános nagy ünnepéből. A holnapi segesvári ünnepélyre Nagyvárad városa és a Nagyváradi és Biharmegyei 48/49-es honvédegylet képviselőket küldött S z ü t s István városi levóltárnok és Serényi Gusztáv városi törv. hat. bizottsági tag személyében, kik mindketten még élő személyei a szabadság- harcz hős katonáinak. A két kiküldött már útra is kelt Segesvár felé. Magukkal vitték Nagyvárad város és a honvéd egylet koszorúját, amelyet oda fognak tenni a Petöfi-szobor lábához ahhoz a töméntelen sok többi virághoz, amelyet a tágas haza minden részéből küld oda a megemlékezés. A város szép koszorújának szallagja a város színeiben pompázik, rajta a következő felirat van : „A szabadság, szerelem halhatatlan dalnokának Nagyvárad város közönsége. “ A Nagyváradi és Biharmegyei 48—49-es honvédegylet koszorúján nemzeti szinü szalagon a következő felirat olvasható : .. A magyar nemzet Tyrteusának. A Nagyváradi és Biharmegyei 1848—49-iki honvéd-egylet Gimnazista koromban olvasgatva és szavalgatva első füzetét a „ Versek“-et, úgy éreztem, mintha hangjától és érzésétől egyszerre pár fejjel magasabbra nőnék. 0 tett engemet rajongó magyarrá, ő szeretteié meg velem a költészetet; ő ragadt a honvédek táborába a tizenhat éves fejemmel. Mit törődtem akkor én még a politikával és annak nemzeti nagyjaival, habár jó atyám házánál eleget hallottam róluk, köztük olyan hírneves férfiakról is, minők Szemere Bertalan és Szonthágh Gusztáv, atyám e benső barátai voltak. Száraznak tartottam azonban a hírlapok prózáját, nem kaptam vézérczikkeiken, ellenben könyvnélkül tudtam az én lelkesítő lyrikusom minden költeményét. Mivel a vész küszöbén ő énelkelte, hogy: „Muzsika szól, verbuválnak Csapj fel öcsém katonának“, felcsaptam a honvédeket toborzó tisztnek s „oda hagytam kis lakom s anyámat“. És aztán ő hevített a magyar táborban, hol sok honvéd a „Kossuth katonájáénak mondta magát, mig én a „Petőfi katonájának“ tartottam magamat. Később, besoroztatásom szomorú idejében ő vigasztalt a lombard-velenczei osztrák kaszárnyában. De nemcsak költői gyönyörködést köszönhettem neki, hanem természetemnek egy pár olyan vonását is, melyet csak erősen ható példa és okos nevelés után lehet szereznünk. Némi merészséggel mondhatom tehát, hogy Petőfi nekem nemcsak legkedvesebb költőm volt, hanem jó nevelőm is. Pedig az összes leczke, melyet
