Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

A segesvári és fehéregyházi csata napján három lovas honvéd vágtatott nagy sebességgel Ujszékely felöl Udvarhelynek. Mikor hozzánk értek, egyenesen az udvarba fordultak és az alsó istállónál megálltak. Leszálltak a nyeregből és a lovaikat bekötötték az istállóba. A három lovas közül az egyik tiszt volt, de nagyon rossz szinben volt, amit akkor vettem észre, amikor az udvarra érve mellettem elhaladt. Nagyon feltűnt nekem, hogy mint tisztnek nyakkendő nem volt a nyakán s lehajtó fehér volt az inggallérja. Kevés idő múlva a három közül az egyik bejött az ivóba és kenyeret, egy kupa bort s ivó vizet kért. Kiszolgáltuk, fizetett és visszament az istállóba. Többet nem is látták, de ügyet sem vetettünk rá, mert hiszen több vendégünk is volt.

Másnap reggel bejött egy drabantunk, (udvarosunk) és jelenti, hogy a tegnap jött katonák kettője a 3 lóval megszökött, mig a tisztet üt hagyták — holtan. Kimentem, megnéztem, megtapogattam ; biz az uram halott volt. Intézkedtem, hogy vigyék ki az istállóból, de úgy, hogy senki se tudja, mert nagyon féltünk. Kivitettem a csűrbe, betakartuk szalmával és éjszakának idején a kertben jó mély sirt ásattam. Aztán összeütöttünk egy egyszerű koporsót és másnap hajnalban minden parádé nélkül eltemettük.

Az, uram, a Petőfi holtteste volt 1

Az öreg e szavaknál meghatottan hallgatott el, kézen fogott és elvezetett arra a helyre, ahol a tetem feküdt. Egyszerű, kúszó növényekkel befutott lugas emelkedett a sir fölött, a lugas közepén kis asztal állott, körűié padok. A gazda vendégei szoktak itt néha csöndes kvaterkázás mellett elmulatni.

Hogy hol van ez a hely, idemellékelt rajzom megmagyarázza, ha ugyan házakkal, meg vasúttal eddig be nem építették azóta.

A lugas helye rajzomon kereszttel van jelezve.

Szeged, 1902. augusztus hó.

Tisztelettel Crömöry Ferenc.