Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

a forradalmat. Es ott volt mindvégig a harcban. A márciusi nagy napon is, de akkor is, amikor „három napig dörgött az ágyú Vízakna és Déva között,“ és az utolsó ágyudör- géssel elnémult ő is.

Ötven esztendő elmúltával ime ünnepeljük üt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen önmagunkat, a magyar faj diadalmas géniuszát ünnepeljük henne.

Ünnepli őt az egész ország. Ennek a magyar földnek a szive rezdül talán meg egy bánatosan szerelmes dobbanásban, amikor ezreié'összegyűlnek a segesvári mezőn és az ő nagyságát ünnepük. A segesvári mezőre elzarándokol az országgyűlés küldöttsége; annak a népképviseletnek a küldöttsége, amelyet ő segített megteremteni. Elzarándokol a kormány képviselője, azé a parlamentáris kormányé, amelyet ő segített megalkotni. Elzarándokol 'az irodalmi társaság, amelynek az ő neve ad létjogosultságot. E. mindenek felett elzarándokolnak ezrei a magyar népnek, amelynek ő dicsőséget szerzett, amely őt a szi- ■yébe fogadta

Nem érdemelnők meg Petőfi Sándort, ha méltón nem ünnepelnénk meg őt. „Az a nemzet nagy, mety megbecsüli nagyjait.“ Ó úgy szerette volna nemzetét nagynak és egységesnek látni. Öt ünnepelvén ime, nagy, nagy és egységes ez a nemzet. Az ö neve egyesit és kibékit mindenkit, aki magyarnak vallja magát, az ö reá való emlékezés belopja a lelkesedés füzét a hideg szivekbe.

Ötven év óta a Petőfi Sándor hatása alatt áll a magyar nemzet. Ötven év óta az. ő dalaiból tanul lelkesedni a magyar ifjúság és ötven év óta az ő „Talpra magyar“-ja lángol március idusán az ajkakról. Ö benne találta meg a magyar irodalom a magyar népet és ő általa hódította meg a magyar nép Magyarországot.