Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
Petöfi-ünnep. A magyar nemzet, nagyjairól mindig kegyelettel emlékezett meg. Kegyeletének egyik nagyszerű tannjelét adja a napokban akkor, a midőn az ország minden részének nagyja és kicsinyje egy sir felé siet, egy sir felé, mely a Székelyföldhöz közel Segesváron a magyar nemzet legnagyobb költőjének „elképzelt“ tetemei fölött domborul. Egy nemzet nagyjn és kicsinyje viszi oda tiszta szivét s egy nemzet szivéből fog napok múlva hő ima szállani oda; a honnan azt a nagy ajándékot Petőfijét kapta a magyar. Sokszor zúgott a magyar nemzet feje fölött az ég, tombolt a vihar, megsemmisítéssel fenyegették idegen népek, de mindannyiszor akadt egy-egy férfin, ki lelkének egész erejével, tehetségének minden kis részével szeretett hazája, dicső Magyarország jólétén fáradt és munkált. Egy ilyen férfia a legvészterhesebb időknek: a magyar nemzet lantosa Petőfi Sándor volt. 0 volt az, a ki megmutatta a forrongó Európának, hogy nincs nemzet, mely „szabadságát“ odaadóbban, „egyenlőségét“ osztatlanabb erély- lyel, „testvériségét“ a szív legmélyebb érzelmével tudná védeni, mint a nemzetek-nemzete: a magyar. Megszólalt az ágyú, csattogott a kard; azután elgyengült és végre elhallgatott. A legnagyobbdantos ezrekre menő baj társával ott feküdt a harczmezőn; csak a trikolor, a miért ő úgy rajongott ha megkönyörült rajta s befödte arezát, eltakarta szétroncsolt testét s aztán megvalósította apotheozisát: elrejtette örökre — örökre. Ma mozdult meg a nemzet szive, s mint egy ember zarándokúdra kél — imádkozni; ma mozdult meg az ország ünnepelni. Azt mondotta volt egyik magyar költő: „Lesz, lesz még egyszer ünnep a világon!“ én azt mondom, hogy elérkezett annak egyik napja. Ünnep van az országban? Hát Gyorgyó miért nem ünnepel? Egy mozgalom indult meg az ifjúság szivében, de a közöny sánczain hajótörést szenvedett. V. G. .1.
