Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Budapest, 1899. julíus 15.

(L) Petőfi. A magyar nemzeti érzés láng- lelkű dalnoka ott alussza örök álmát a segesvári sikon. A hazafiul kegyelet s az ő halhatatlan költészete iránt való lelkesedés szobrot és emlékoszlopot emelt neki, és az ő emlékének. Ötven esztendővel ezelőtt juliushó 30-án hullott le az égről ez a csodaszerü meteor. Valamely buta orosz katona lándzsája szúrta keresztül a legnemesebb szivet, mely csakis a hazáért dobogott, s oltott ki egy életet, mely nem csak nemzetének büszkesége, hanem az egész világ bámulatának tárgya volt. A mily csodaszerü volt Petőfinek pályafutása, olyan titokzatos a halála. Biztosan még ma sem tudja senki, hogy mikor, s a segesvári siknak mely részén érte a halálthozó döfés. Kilobbant a fényes élet, de lelke nagysága élni fog, mig magyarok élnek e hazában. Holtteste ott pihenhet a segesvári közös sir- ban, de az ő halhatatlan, megszentelt emléke, lángoló hazaszeretetének csodálata, s költé. szetének megrendítő hatása mi bennünk, utódokban tovább él, s olhatatlanul lobogtatja, éleszti a lelkesedés tiizét. Áz ötvenedik évfordulón ime felkerekedik az egész nemzet, elzarándokolnak legjobbjai o^aa szent sirhoz, hogy lerójja kegyeletét és háláját. Egész Magyarország ünnepelni fog. Ünnepelni fogja Petőfi emlékéf, s azokat az eszméket, melyek benne megtestesültek. A szabadság, az egyenlőség és testvériség eszméjének ünnepe lesz julius 30-ika, hisz midőn ezeknek az eszméknek tiszteletére tesszük le koszorúnkat, alapjában Petőfi Sándor szellemének örök dicsősége előtt hajtunk fejet-térdet.