Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
Brassómegyei Hírlap politikai, társadalmi, közgazdasági, közművelődési, torisztikai és szépirodalmi lap megjelen : szerdán és szombaton. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre I frt, havonként 40 kr. Egyes szám ára 4 kr. Felelős szerkesztő : Zakariás János dp. S?rrkesztóVóg: Kapu-ntcza 24. 3Z. Kiadóhivatal: Kolostor-utoza 22 sz. HIRDETÉSI D!J A 4 hasábos garmondsor.....................................6 kr. Nyilttér soronként .................................................15 kr T öbbszöri megjelenésnél kedvezmény. Minden hirdetés után külön 30 kr. bélyegilleték fizetendő. Második évfolyam. Brassó, 1899. szmla augusztus 2. 61. szám. A segesvári ünnep. Vasárnap, az Ur napján zajlott le Segesvárt a magyar nemzet nagy ünnepe. Az ég azúrkék boltja mosolyogva tekintett le a fejéregyházai csatatérre, hol 50 évvel ezelőtt marcona hadfiak száguldtak, hol ágyudörej tölté be a léget; míg most egy nemzet ál- dozik ott a kegyelet oltárán, s hálazsolozsma száll az ég felé, A nap fénylő sugarai megaranyozták az ő szobrát s odatüztek sírjára, hogy annak hidege fölengedjen e nagy napon . . . Mindenütt fény, mindenütt öröm az arcokon. Vájjon Ő, a költők királya, a hősök hőse látta-e mindezt ? Látta-e a nemzetet, a mint az emlékezet oltárán áldozott? Hallotta-e a dalt, mely róla zengett az égig szállva ? Igen, hallotta ! Hisz onnan felülről nézett ő le. s megelégedés tölté el szivét, mert látott, hallott sokat . . . Látta, hogy virul a nemzet, látta, hogy szabad a haza. . . . látta, hogy a magyar nemzetnek a mily fényes múltja van, oly fényes jelenje, és olyan lesz jövője, is . . , És a nemzet áldozott. Lerótta a hála és kegyelet adóját, megmutatta a világnak, hogy nagy fiai emlékét meg tudja őrizni. Nem frázis, ha azt mondjuk, hogy palota és kunyhó együtt ünnepelt e nagy napon, nem frázis, mert hisz a kormány képviselőitől és arisztokratáktól elkezdve a legutolsó béresig minden társadalmi osztály képviselve volt e szép, e nagy ünnepen. A zászló-diszbe öltözött, kies vidékü kis városba egymás után érkeztek az ország kü- lömböző részeiből a vendégek. A pályaudvaron egyik különvonat a másikat érte, ugyany- nyira, hogy a fogadó bizottság roppant fárad*ágok árán felelhetett meg csak kötelességének. Legimpozánsabb volt a székelyeket hozó négy óriási hosszukülön vonat, mely több ezer székelyt hozott Segesvárra, a nemzet ünnepére. Ezen kívül a szekerek beláthatatlan hosszú sora hozta az ünneplő székelyeket, kik aztán vig zeneszóval vonultak fel a várba derék képviselőnk, Ugrott Gábor vezetése alatt. A szobor talapzatát a ráhintett székely virágok virágágygyá varázsolták át, mely édes illatot lehelve hirdette, hogy nem fajult el még a székely vér ! Hazánk csaknem minden megyéjének, nagyobb városának küldöttei ott voltak s elvitték magukkal a megyék, a városok, a testületek, az egyesületek, a nép koszorúit, melyekből virágerdő lett a nagy költő sírján és szó óra k örül. Szász testvéreink sem maradtak el az ünnepélyről, bármennyire áskálódott is ez ellen egy-egy zöld lap : nem, ők sem maradtak el, hanem jó honfiakhoz méltóan együtt ünnepeltek velünk. Egyedül városunkból 16 városatya jelent meg, s külön volt képviselve megyénk, melynek képviseletében derék alispánunk Jekel Frigyes dr. és megyénk jeles főjegyzője, Pánczél István jelentek meg a segesvári ünnepen. Az egész ország ott volt. Az egész nemzet tanúja volt a lélekemelő ünnepélynek, mely figyelmes csöndben és szivnemesitő lelkesedés között folyt le. A fehéregyházi emléknél. Beláthatatlan sokaság lepte el a turulmadaras oszlop véráztatta környékét s leste éber figyelemmel az ünnepély megkezdését. A Petőfi-társaság jeles elnöke, Bartók Lajos nyitotta meg az ünnepet magas szárnyalásu, szép beszéddel. Remek beszédét azzal kezdette, hogy rámutatott ara, hogy félszázad óta mindig folyik a segesvári csata és csak ma dőlt el a harc: győzött Petőfi szelleme a szabadság ! Aztán tovább folyt ajkáról a büvhatá- su szó, mely a szivekbe lopta magát s a lelkesedés, az igazi érzés lángjait élesztgette. A lelkesítő hatású, gyönyörű beszéd I után E. Kovács Gyula a költő színész lépett az emelvényre s elragadó hévvel, hazafias : tűzzel szavalta el Jókat Mórnak ez alkalomra irt Apotheozisát. Hazánk legjelesebb tragikusa egész lelkét beleöntötte e szavalatba s igy nem csoda, ha szűnni nem akaró zajos tetszésnyilvánítás kisárte elhaló szavait Elhaló szavait, igen, mert a derék színész alig hogy végére ért a remek szavalatnak, összeesett, napszurást kapott, s eszméletlenül szállították ! el általános részvét között. E leverő hatású esemény után lépett fel Bartha Miklós a szónoki emelvényre, hogy lángszavaival újra felébressze a lelkes hangú flpotheozis. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára. Irta: JÓKAI MÓR. (Háttérben Petőfi ércszobra, mögötte _ görög stylben épült csarnok, e felirattal ,PE I OKI IIÁ * *, párkányzatán Petőfi elhalt kortársaink mellszobrai: .irány, Tompa, Lisznay, Kerényi, Bérczy, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., IriDyi, Vasváry stb. Szabadság nem- lója: fején diádéra, fehér redős öltönyben, két keze bi- tinc iben, lánccal összekötve. Sötét van: csak egy csillag- fény ragyog a szobor fője felett a magasban, melynek vékony sugira a szoborra dereng alá.) Nemtő. (Tompa, gyászoló hangon.) Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sirba Haza és Szabadság, Kikért éltél, kikért vérhalált kiálltad, A rombadiilt ország, szegény Magyarország. — A sirt fölöttetek simára taposták. A*tán sötétség lett, — kísértetek éje Ur lett benne minden gonosz szellem tábor, Kiket elszabadit alvilágnak mélye Halottat és élőt kínozni vaktából. A pokol közel volt, az ég pedig távol. Kioltottak minden csillagot az égen Csak egyet nem tudtak: mely szivedből szállt ki. Melynek azt hirdették tündöklő sugári, Lesz e lidérchozó éjszakának vége. S szabad Magyarország, a milyen volt régen. Ha tudnak álmodni sírjukban a holtak, Csak azt álmodhatják, mit az élők itt fenn, Hogy még visszahozza a jövő a múltat. Hogy egy nép keze nem maradhat bilincsben. El még magyar nemzet, él még magyar Isten. Ki sugdosott az eltemeteít nemzetnek Almában, hogy halál ne legyen belőle. Eltartott ez álom egy emberöltőbe. „Ne rettegj jövődtől, múltadat ne vesd meg!“ Te voltál az, örök szabadság költője. Jós voltál, próféta, kitől hitet vettek, Dalaid szikráin láng kelt a szivekben. Kik élve üldöztek, holtan megszerettek S a kik hívek voltak, azok még hivebben. Idegen lelkekből honszeretők lettek. S az ég meghallgatta a holt költő dalát: Kemény csillagait sorba gyújtogatta A csillagok után felhozta hajnalát, Bilincsét, láncait a nép szétszakgatta. S a nemzet föltámadt az uj virradatra. (Hajnalfény, majd napfény derül.) Nemtő. (Ketté szakítja a kezén lévő láncokat). Hajnalhasadtára a látóhatárig Jut az éj tábora, a gyötrő kisértet, Kelő fénysugárból magasra kiválik Ostorával űzve a futó lidércet, A te ércalakod, visszanyerve élted. Ércből volt a szived, mig dohogott élve ; De égett a haza és szabadság névre. Most érc vagy egészen : hát szív vagy egészen ; Fejedet az égig emeled merészen ; S szemednek engeded, hogy a napba nézzen, S napnál fényesebbre : feltámadt hazádra Ez imádott földre, bércedre, rónádra : Bércek, rónák hazaszerető népére. Kit Isten teremtett a saját képére. Kiben az ősöknek buzog honfi vére. Lásd és hevüljön át ércalakod tőle. Legyen izzóvá és ragyogjon az éjbe, Hogy lett bálvánnyá a szabadság nemtője. Lásd szobor alakban, mit nem láttál élve, iá dobbanjon ércszived tulvilági kéjbe. (Nemtő ledobja kezeiről a láneokat.) Nincsen már rab nemzet, nincs elnyomott ország, Szabad a föld, a nép, a sajtó, a szellem, Szabadság rendezi a törvények sorát. Sötét visszavonás nem félelmes ellen, Árulás daemona nem győz honszerelmen. Az utolsó hang, mit földön élve hallál, Sebekből vérezve, földre legázolva Vad csatakiáltás volt, győzelmes hnrráh ! A mivel a szilaj zsarnokká lett szolga A szabadság bősét a porba tiporja. Most népdal üdvözöl szabad népek ajkán, Kik dalait zengik, szájról szájra szállva, S hallgasd, hogy éltetnek a nap alkonyultán Aranytermö kalászt aratva, kaszálva. A délibáb játszik távol láthatárba. Mit utolszor láttál élő szemeiddel Romhalmaz volt égő városoknak üszke, Most palotasorok, szemeidnek hidd el,
