Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Petőfi.

Ott esett el a harcz mezején. Egy buta, vad kozák ólomgolyója fúrta át azt a nagy szivet s kioldotta nemes lelkét. Aztán eltemették közös sírba, a harcz többi áldozataival s ott nyugszik a névtelen hősök százai között.

Szabadság, szerelem, ezek főrugói életének, költészetének. Szerelméért kész feláldozni életét; de szerelmi vágyát legyőzi a szabadság fektelen lánggal égő szenvedélye.

A szabadság oltárára letette szerelmét és drága életét.

Ő eltűnt hirtelen, nyomtalanul, a mint lehull az égről a csillag s hiába keresed: hová esett? Hasztalan kutat a késő utókor drága hamvai után. A milyen tüneményszerü volt élete, olyan az elmúlása. Ő nincs, de itt maradt kincses hagyatéka: költészetének drága gyöngyei. Az ő költészetéből tanulja az ifjú a tiszta szerelmet, az önzetlen, önfeláldozó hazaszeretetet.

Ő meghalt, de emléke él és élni fog örökké, mert nemcsak itt a hazában, de az egész müveit világon ismerik és bámulják az ő költészetét.

Az ö örök emlékének szentel ünnepeket holnap, julius 30-án, elhalálozásának félszázados évfordulóján a magyar nemzet. Városok és községek mindenfelé meggyujtják holnap az emlékezet oltártüzét, hogy a költőnek, a hősnek egy imát szenteljenek, hogy néhány perczig beszélgessenek az ö nagy szellemévél, csak Miskolczon, ebben a magyar városban csendes minden. Alszik mindenki és senki sem akar felébredni ebből a unya álomból.

Majd szeptemberben! Két hónap múlva ünnepel a közművelődési egyesület! Akkorra tessék mindenkinek hazafias érzelmét, lángoló hazaszeretetét tartogatni.