Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
jtlADÖBTVATJLi, Kerepesi-ut 54. ithenaeum-épnUt, földsstau EüŐFIZFTÉSI DU: 1 hónapra ......... ........ _.............._ ___1 frt 50 kr. n egyed évre ........ ._ _ ... .„ ...................... * » 50 > f él évre ..................... ... ............. ......... 8 » — * a MAGYAR ÚJSÁG este megjelenő napilappal egyszer? küldve vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: 1 hónapra ............„ .„ ... ... ... ............. ......... 2 frt 20 kr. n egyed évre ... _ ... ._ _ ... -. ... _. .„ 6 > 50 » fél évre .. ............... .............................13 » — » Á ra 5 kr.. vidéken 6 kr. Budapest, 1899. szombat, julius 29, A Petőfi-üimep. Budapest, julius 28. Wlassics Gyula kultuszminiszter ma a következő levelet intézte Bartók Lajoshoz,-a Petőfi- társaság alelnökéhez: Tisztelt Barátom! A Petőfi-társaság részéről hozzám intézett ama felkérésre, hogy a folyó hó 30-án, Petőfi halálának félszázados évfordulója alkalmából Segesvárott tartandó emlékünnepélyen részt vegyek, e hó 13-án, 3026. ein. sz. a. Jókaihoz irt levelemben kijelentettem, hogy ha csak egészségi állapotom engedi, meg fogok jelenni a kegyeletes ünnepen. Őszinte sajnálattal kénytelen vagyok tudatni, hogy egészségem nem állt annyira helyre, hogy lemehessek Segesvárra s ennélfogva Zsilinszky államtitkár fog az ünnepélyen képviseletemben megjelenni és Petőfi szobrára a kormány nevében, valamint nevemben koszorút helyezni. De ha személyesen nem lehetek is jelen az ünnepélyen, hogy halhatatlan Petőfink szobra előtt élőszóval ismételhessem, a miket néhány hete az ország színe előtt elmondottam, dicsőítve a legnagyobb magyar lírai költőt, legalább e sorokban kívánok kifejezést adni azoknak az érzelmeknek, a melyek e napokban, a mikor Magyarország egy szivvel- lélekkel készül áldozni Petőfi emlékének, lel- kemet eltöltik és fogva tartják. A segesvári ünnep örömünnepünk édes mindnyájunknak; e napot nem a gyásznak, hanem a lelkesedésnek kell szentelnünk, emlékezésünk nem lesújtó, hanem felemelő érzelmeket kell, hogy fakaszszon keblünkben; nem a halottat kell siratnunk, hanem a halhatatlan költőt dicsőítenünk, kinek költői tehetsége a nemzeti érzés lobogó lángjában izzott és tisztult szinaranynyá. Valóban — s ez teszi ez emlékünnepélyt igazán nemzeti ünneppé: Petőfi költői nagysága, — igazi lírai tehetségén, egyéniségének tüneményes nagyságán és korával való kapcsolatosságán kívül s első sorban abban a megalkuvásra nem hajló, sőt mértéket is alig ismerő határtalan faj- és hazaszeretetben gyökerezik, mely őt legméltóbb képviselőjévé tette annak az eszmének, annak az igazságnak, hogy a népek haladása, boldogulása, irodalmi, társadalmi és politikai fejlődése csakis nemzeti alapon, a nemzeti érzés legteljesebb érvényesülése utján történhetik meg. Mint a tengerszem kristály tükörében az egész égbolt, annak ragyogó napfénye s borongó felhője egyaránt tükröződik, úgy élt a Petőfi lelkében a magyar nép egész érzésvilága — s a dalok, melyek leikéből oly őszintén, oly közvetlenséggel fakadtak, — a legegyszerűbb, tehát legigazibb formában juttatták kifejezésre az érzelmeket. S a nemzeti érzés ez istenadta erejét ő művészi öntudattal fejlesztette, meggyőződéssel hirdetvén, hogy: ». . . az az igazi költő, a ki a nép ajkára hullatja keblének mennyei mannáját!« így teremtette meg Petőfi hazai költészetünk legfényesebb korszakát nemzeti ala-> pon s mikor — Hsizonhatesztendős korában’ mely kor más embernél a kezdőévek tévedésekkel teljes ideie még — meghalt, jeltelen sírba roskadva a csatatéren, hol hazája szabadságáért küzdött: költeményeiben a faj- és haza- szeretet bibliáját hagyta örökül nemzetének. Azóta félszázad telt el. De mint nagy költőtársa mondja Petőfi halálának harmincz- éves fordulóján irt versében: » ... az évek haladó terhével, Mely minket elaggit, te gyarapulsz névvel, A mit adál, abból semmi sincs elveszve, Firól-fira szállsz te, mint egy közös eszme*. Ez az eszme, a nemzeti érzés érvényesítésének magasztos eszméje, mit a Petőfi neve oly méltóan képvisel, maradjon kincse a hazának időtlen időkig, nemzeti érzés vezesse az iró tollát, a f stő ecsetjét, a szobrász vésőjét, irányítsa az államférfi tetteit, s töltse be a föld rögét szántó polgár kebelét; a nemzeti érzésnek legyen temploma kunyhó és palota egyaránt s akkor a hon élni fog s »örökre, mint tavasz, virulni.« Szerettem volna’mindezeket előszóval mondani el a szobor előtt: de ha ezt tennem legjobb akaratom mellett sem lehet, jól esett legalább e sorokban kifejeznem, hogy a Petőfi kultuszt nemzeti szempontból rendkívül fontosnak tartom s hogy hivatalos állásomban mennyire át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy a nemzeti elem minél szélesebb- körü bevitele összes közmivelődési intézményeinkbe, elsőrangú kötelessége azoknak, a kik hazánk műveltségi viszonyaira befolyást gyakorolni hivatvák. Fogadd s tolmácsold, kérlek, az ünnepélyt rendező Petőfi-társaság előtt őszinte tisztele- letem és hazafias üdvözletem kifejezését. Budapest, 1899. julius hó 27-én. Wlassics s. k. * Fej ér váry Géza báró honvédelmi miniszter nevében Terbócz István osztálytanácsos a következő levelet intézte Jókai Mórhoz, a Petőfi- társaság elnökéhez: Méltóságos Uram! »A nagybecsű meghívás következtében, melyet Fejérvdry Géza báró honvédelmi miniszter úrhoz méltózlatott intézni Petőfi Sándor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából tartandó hazafias emlékünnepélyre, van szerencsém Méltóságoddal tiszteletteljesen közölni, hogy O exczellencziája hálásan köszöni a meghívást, de az ünnepélyen nagy sajnálatára meg nem jelenhetik, mert a gasteini gyógymód megszakítása és a hosszú utazás egészségét koczkáztatnák. A legmélyebb tisztelettel Méltóságodnak alázatos szolgája. Terbócz István, osztálytanácsos, az elnöki osztály vezetője. Rakovszky István az állami számvevőszék elnöke Jókai Mórhoz irt levelében nagy elfogultságával ment: ki a Petőfi-ünnepről való távolmaradását.
