Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
Onnét jössz el, ha majd az óraütés itt leszen a nagy leszámolás-vezérlő tüzoszlopként felragyogsz : s miként, a sirok álmát ébredésre keltő Arkangyal harsány trombitája, felriad újból „Talpra magyar!“ E hang megrázza Kárpát ormait, úgy száll a délibábos róna tájra; szivet keres és sziveket talál . . megrázkódik és megdobban a föld ■— merre a négy testvérfolyam zokog, Kriván tövétől le az Aáriáig. Hadúr csata pallosa felragyog — mint egykor álmainál Emelének . . s kobzot vernek majdan a Táltosok . . meg nyílnak a siroknak hantjai : feltámadnak mind a kik elesének — megviva hosszú ezer évnek harczát — érted . . miattad . . haza és szabadság ! Te viszed majd a lengő lobogót, a melyet egykor Bulcsu lengetett, — te mutatod be majdan a világnak — midőn a hősök diadalra hágnak — szabad hazában — boldog nemzeted ! . . Nem haltál te meg, nem halsz meg soha ! mig egy szív dobban — amig egy szív érez mig magyar Hangon egy ima repül a szabadság szerelem Istenéhez . . . Prófétánk voltál, prófétánk maradsz ; apostola — egy szebb, dicsőbb jövőnek . . a halhatatlanság virágai: álmodó szived szent porából nőnek ! Soos Lajos.
