Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
Apoteozis. — Petőfi eltűnése félszázados évfordulóján. — Honnét támadt ? hova tűnt el ? ki tudná azt megmondani ?! . . . Ki ismeri az üstökösnek útját ?, mely lángcsóvával felgyújtja az éjét — s végig ragyog a mindenség felett. Ki ismeri az orkán szárnycsapását ?, mely a tengereken torlaszt emel — és nyomdokában gyöngyök termenek . . . Ki ismeri a felhők menykövét ?, mely a magasból csattog és dörög — és tüzes nyelvén az Isten beszél . . . Ki ismeri azt, merre röppen el ? a virágnyitó hajnal harmata, mely a bereknek lombos sátorán édes csókjával szent hymnuszt fakaszt . . Ki ismeri azt, merre ? hol pihensz ? szabadság koszorús Tirteüsze ! szerelem édes ajkú dalnoka ! — szenteszmékért lángoló nagy szived hol porladoz ? halhatatlan Petőfi ! . . . Oh! ez a szív a hazáé maradt: kavargó vihar hordta szét porát . . . villámsugár vetett belé magot, — melyből a dicsőség pálmája nő ... és melyet hulló véred öntözött: — hervadhatlan babér borul a rögre : mig lesz egy tavaszt hirdető sugár . . . mig a magasból egy villám dörög le ! Szent volt a föld, de szentebb általad: megváltó véred hulló gyöngyei — oltárrá tették, templommá avatták, melyet buzgó imádság leng körül . . . Ez az ima : hozzád emelkedik, téged keres a csillagok között, melyek a hadak utján fénylenek körül ragyogva Csaba táborát . . . Mert ott vagy te! kobzod ott menydörög : a hazát szerző Ős vezérek és a hazáért elhalt félistenek örökkön örökké szent csarnokában . . . őrködő lelked onnét néz le ránk: s ha vész borong a hármas bérez felett; le szállsz mint hajdan a Turulmadár, vezetni a harezok nagy harczait, vezetni győzelemről diadalra !
