Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Ott pihen valahol a fejéregyházi csatatér földjében a szerelem és forradalom lánglelkü költője is, a nagy szellemóriás : Petőfi Sándor.

Nem érhette meg a nagy nemzeti gyászt, az elnyomatás korszakát. Nem látta a végnélküli halotti menetet, mikor félisteneinket temettük; — nem folyhattak könyüi, mikor a nemzet függetlenségének ravatalának a 18 aradi halom fejfáinál megtörve zokogott. . .

—■ — Jobb is, hogy nem látta, mert a szive úgy is megszakadt volna !

Sejtelme, vágya, óhaja beteljesedett. Ott esett el ő a harcz mezején, 50 évvel ezelőtt, a mai napon s ott folyt ki ifjúi vére. . .

A vad kozák dárdrja atszurta azt a nagy, nemes szivet, amely oly végtelenül tudott szeretni, de az a felszökő vérsugár, mely Petőfi szivéből fakadt, nem az élet kialvásár, nem a megsemmisülést, hanem a diadalmasan felkelő nap bíborát jelenté.

Petőfi Sándor nem halt meg, s nein is halhat meg soha ! Az ember eltűnt ugyan, mint egy bibliai Elízeus, a halált okádó ágyuk bömbölő zajában, de a költő a mienk, a nemzeté marad örökké, mely nevét és dicsőségét szent örökség gyanánt birnndja.

Horváth Gyula.

)

\