Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

Az ő forradalmi dala felrázta lethargi- kus álmából a tespedő nemzetet és imádott hazája függetlenségéért és szabadságáért őrült lázzal ragadta meg a vészharang kötelét és bátran állíthatjuk, hogy az 1848-iki örökké emlékezetes napok Petőfi nélkül soha sem lettek volna.

Egyéniségének hóditó varázsa, egy emberfeletti tünemény, kielégithetlen csodálat tárgya volt és ez volt a nemzet szerencséje. Ez a dicsfény tette lehetővé, ez adta a nemzeti történelemnek 1848 már- czius tizenötödikét.

Mi volt a nemzet 1848-ban ? Szörnyű kimondani, de úgy van : semmi. Európa nem tudott rólunk, a német pedig gúnyolódva európai khinaiaknak nevezett bennünket. De mikor a szédítő varázsu párisi forradalom vihara homlokunkat érinté, a nemzet lelke mélyén forrott dynamitszerü elem egyszerre kitört, mint egy eget-földet rázó menydörgés ; — letörültük arczunkról a lenézetés miatti szégyenérzet égető pírját és egy vérnélküli forradalomban megmutattuk a világnak, hogy jogunk van a léthez és a vén Európa koncertjében nem az utolsó tilinkósok vagyunk.

Hogy azután mi történt, mindnyájan tudjuk.

A forradalom vihara végig sivitott az egész országon^égiókjámadtak a főidből;

esetlen •EyerkőczTHEc^oportjából hadvero hősöK| ifadserege Diadalaink délpontján a#,meglépett, szarnyaszegett kétfejű sas segél^jÉPkönyörgött az északi rém lábaijöttek sötét, bánatos napok. . . „Magas dicsőség a harcz reggelén, — halál, Ínség, gyalázat annak alkonyán . . .“

A hős „márcziusi ifjak“ nagy részé ma már a történelemé. Ott pihennek ismert vagy ismeretlen sírjaikban. Álmuk édes és zavartalan, mert hősök vérével megszentelt szabad földben nyugosznak.