Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz
SZATMÁR ÉS VIDÉKEI egü Itália alig tudtak felmutatni, olyan hangokat csalt ő ki Isten adta lantjából. Mikor erdeitekben, ligeteitekben, mezőiteken jártok, mikor az esti szellő pauaszo- san suttog, gondoljátok meg, hogy talán az ő szerelmes lelkének édes sóhajtásai susognak körülöttetek. Ö elhunyt: de jegyezzétek meg, hogy nincs megsemmisülés, csak átváltozás, és akkor az ő lelke itt bolyong közöttetek, hol az első szerelem kegyetlen kínjai mar- czangolták szivét, talán ott lobog a napfényben vadvirágos mezőitek felett, talán ott bujdosik sötét erdőitek mélyén vagy a pataknak virányos partjain. Talán ott él az Ecsedi láp titkos világában és éjjel talán az ő sebzett szivének jaj szavai hangzanak föl; én nem tudom, de érzem, hiszem hogy ö itt van, mert itt fekszik Koltó, a mely legboldogabbnak és itt fekszik Erdőd, a mely a legboldogtalanabbnak látta a költőt. Én egyike vagyok azoknak a k :vés magyaroknak, — és ez most jut eszembe, mikor a múlt emlékein bolyongó lelkem Petőfivel foglalkozik — egyike vagyok azoknak a kevés magyaroknak, a kik látták haldokolni és meghalni Kossuth Lajost. Sok, sok hűvös éjszakát töltöttem Turinba és szemeimet egyik kivilágított ablakra szegeztem, mely sárga szemeivel mereven tekintett a sötétségbe. Midőn Kossuth Lajos a halállal vívódott, úgy éreztem magam mint a bujdosó kuruczok hajdan Rodostóban a Marmora tenger partján a holdokló II. Rákóczy Ferencz ágya körül és láttam meghalni Kossuth- tot, mellete voltam életének utolsó per- czeiben, és láttam feltámadni Kossuthtot, ott voltam a fekete vonaton, mely őt Turinból Budapestre hozta, ott láttam az olasz városokban Garibaldi öreg katonáit, láttam Ausztriában a csendőr szuronyok villogását, melylyel visszatartották a népet és láttam a vasút két oldalán a népet letérdelni és felemelt kézzel imádkozni. Ilyet a világtörténelem semmiféle népről nem jegyzett fel. És sokan elmondhatták akkor Kossuth Lajos ama hires mondását: „Meghajlok e nemzet nagysága előtt!“ Ilyet a nemzet Petőfivel nem tehetett, az ő halála és temetése más volt. Jertek velem kövessetek, menjünk a küküllöi völgybe, lefestem nektek azt a napot, melyen Petőfi Sándort ez a nemzet elvesztette. (Itt felolvasta a segesvári csatának leírását, mely u'án beszédét a következőleg fejezte be.) Tisztelt Gyülekezet 1 Mielőtt befejezném szavaimat még- egyszer hozzátok fordulok, kik ivadékai vagytok azon derék önkénteseknek, kik az erdélyi tábornak tagjai voltak, kika véres erdélyi hadjáratot végig harczolták, akik ott voltak a segesvári csatában és vérük a Petőfiével együtt áztatta a mezőt. Elbuktunk a nagy küzdelemben, elbuktunk, eldig késik. Mi is van otthon? Nem fordi- totta-e fel a cselédség a házat. Ha be is van vezetve a villanyvilágítás, nem döntötték-e fel a gyerekek a petróleumlámpát? Talán a papa is elfáradt ma és hamarább jön haza, talán már otthon is van ? És az óra, még mindig keveset mutat. Tiszta dolog, hogy késik. Lehetetlen, hogy mióta eljött hazulról csak annyi idő telt volna el. estünk, de feltámadtunk és élünk. Miért? Mert az 1848(49. küzdelem a magyar erőnek egy oly forrása, a dicsőségnek, a nemzeti büszkeségnek egy oly kútfeje, melyekből ez a nemzet évszázadokon keresztül is táplálkozni fog. Ezen korszakról, melyet ezek a nagy férfiak és emberek teremtettek, feljegyzi rólunk a történelem az ő nagy igazságos könyvébe, hogy ez a nemzet megérdemli a szabadságot, mert fiai megtudtak halni érte, megtudtak halni érte nemcsak a csatatéren az ágyuk dörgése és a katonák lelkesítő kiáltásai között, de megtudtak halni a penészes börtönök mélyén is, megtudtak halni kaszárnyák udvarán, zsoldos katonák sortüze alatt, megtudtak halni a vérpadon, hóhér keze alatt, megtudtak halni a bitófán, melynek száraz fájából kivirágzott a magyar szabadság. De mi fátyolt borítottunk a múltakra, megbocsátottuk a múltakat, de el nem felejtettük. Elfeledhethetjük-e hőseinket, elfeledhetjük-e vértanúinkat? Oh akkor nem volnánk méltók apáink -becsületes nevére, nem volnánk méltók sírunk nyugalmára, nem volnánk méltók tulvilági boldogságunkra és üdvünkre sem 1 Magyarország édes hazánk, édes anyánk 1 A te földeden minden rögöt gyémánttá változtatott apáink kiontott vére, a te földeden minden halom egy-egy temető, a mely mindnyájunkat óv attól, hogy hazánk jogát, igazságát megtagadjuk, de nem is tagadhatjuk, nem! mert csak sast nemzenek a sasok, s nem szül gyáva nyulat Nubia párdueza 1! Mi örökké áldani fogjuk azokat a férfiakat, akik a magyart szolga nemzetből szabad nemzetté tették. Isten áldd meg hazánkat, Isten áldd meg nemzetünket! (Lelkes éljenzés és taps.) A zajos sikert ért beszéd után Szentiványi Sándor joghallgató szavalta el a költő utolsó művét, az „Egy gondolat bánt engemet“ czimü szép költeményt, melyben lelke közeli halálának sejtelmeivel foglalkozik. A szavalat nagy hatást keltett s a szép előadás zajos tapsokat aratott. Mátray Lajos tanár Petőfiről, de különösen annak költészetéről tartott egy kitünően kidolgozott felolvasást, s Deák Kálmán szavalta még a tárczánk- bau közölt Petőfiről irt gyönyörű költeményét. Mindketten nagy tapsban részesültek. Végül a polgári dalárda énekelte el a „Nemzeti zászló“ hazafias dalt, mire az ünnepély befejeződött, s a közönség sürü csoportokban vonult ki a Sétatérről. reskedö időmérője mindig siet, az alkalmazottaké mindig késik. Egyszóval, nincs rosszabb szerszám a világon, mint az óra. Soha sem jár jól, mindig zavarja, izgatja tulajdonosát és a mi a legrosszabb sajátsága, soha szót nem fogad, olyan mint a rossz cseléd, egyebet sem tud, mint boszantani a gazdáját. ^ Örömmel konstatáljuk, hogy az ünnepély minden részletében sikerült, s az eredményért elismerés illeti annak rendezőjét Dr. Fechtel Jánost. Hálás köszönet pedig Rákosi Viktort, a ki lemondott a nagyobb dicsőséggel járó segesvári szereplésről és eljött mi hozzánk, hogy szerény ünnepünket fényessé tegye! Apróságok. — Ördög bújjék a dolgába—mondom úgy magamban — épen mo9t nem akar eszembe jutni semmi, a mikor brillérozni kellene. Sipulusz kivdncsian várja a lapomat. — Rövidebbre kellett volna szabni — szól közbe az asszony — a finom estélyt, mindjárt másként volna. No hát az igazán finom estély volt. Az eső miatt egy kissé nehezen ment ugyan az elhelyezkedés, de végre aztán olyan jól sikerült, hogy egyáltalán nem akartuk megbontani. Ha Sipulusz nincsen, a ki szeret korán lefeküdni, talán még most is ott vagyunk. * Újságolja valaki, hogy látta ma délelőtt Sipuluszt a Deáktéren sétálni. — Az nem lehet — mondom én — mert hiszen az este ott voltam, mikor a vonatra felszállott s elindult Budapestre. Különben — tettem hozzá — a milyen nagy ördög, tőle még ez is kitelik. # Tervbe volt, hogy az iparos ifjak körében vasárnap este szintén Petőfi-ünnepélyt tartanak, a hol Sipulusz és Fechtel is beszélnek. De az eső az ünnepélyt elmosta, s e miatt a beszédek elmaradtak. — Barátom János — mondja Sipulusz — én nagyon félek, hogy ez a bennünk rekedt beszéd valami bajt talál csinálni. * A Sétatéren rendezett ünnepély nagyon jól sikerült. A Sipulusz beszédje remek volt. A szivünk mélyéig meghatott mindnyájunkat. — Sosem hittem volna — jegyezte meg valaki — hogy a ki olyan kitűnő a kaczagtatásban, az a megrikatáshoz is ily pompásan értsen. Kapott is dicséretet eleget. Az ebéden, a finom estélyen, mindig csak őt magasztaltuk, a mire kijelelentette, hogy csak dicsérjük, mert azon emberek közzé tartozik, a kik a dicséretért nem haragusznak, sőt e tekintetben nagyon is sokat képes elviselni. * Mikor tegnap este elváltunk egymástól, hálásan szorította meg a kezemet, s meghatott hangon csak annyit mondott: Köszönöm ! — Mit köszönt meg Sipulusz ? — kérdi a szomszédom. — Meg-isfértem neki — válaszolom én — hogy a Kakas Mártonnal csereviszonyba lépünk. Láttam, hogy nagyon óhajtja, hát belementem. Hadd legyen öröme 1 Demeter. HIRFINK. — Személyi hir. Dr. Góth Ferencz temesvári kir. ügyész tegnap családjával együtt városunkba érkezett s szabadságidejét körünkben fogja tölteni. — Az iparos ifjak köre által vasárnap estére hirdetett Petőfi-ünnepély a rósz idő miatt elmaradt, s az a jövő vasárnap fog megtartatni. — A gazdasági szakosztály a múlt kedden tartott ülésében tárgyalta a város 1898 ik évi zárszámadását, a melyet a főszámvevő jelentéséhez képest elfogadott és elfogadásra ajánl a közgyűlésnek is. A múlt év hiánynyal végződött, a min úgy lett segítve, hogy részint az erdő vételárából, részint a regále forgó tőkéből 40G81 korona 40 fillér „megtérítési kötelezettség nélkül“ utaltatott a közpénztárba s igy elkerülte- tett, hogy a pótadó utólagosan 20 százalékkal emeltessék. Miután a város vagyona uj becslés szerint van felvéve, bizottság abból indulva ki, hogy egy ilyen fontos kérdés a közgyűlés nélkül nem volt keresztülvihető, azért indítványozza, hogy újabb becslés történjék a közgyűlés részvéte mellett. Megjegyezzük, hogy a zárszámadás tárgyalása csekély érdeklődéssel találkozott, alig volt jelen egy pár bizottsági tag, a mit valószi- nüleg a nyári munkának és a nagy melegnek lehet tulajdonítani. — Bizalmatlanság és lemondás. Ugyancsak ez alkalommal tárgyalta szakosztály a villamvilágitási bizottság jelentését is a villamvilágitási berendezés múlt évi zárszámadásáról, a melyet magáévá tett azon részszel együtt, melyben a bizottság a villamos mérnök működésére nézve kijelenti, hogy aziránt bizalommal nem viseltetik s ez okból az igazgatói állásnak más személylyel való betöltését javasolja. A bizottság jelentése szerint rendetlenség és szabálytalanság volt a kezelésben, de a számla szerint megrendelt anyagkészletből a könyvek és feljegyzések után hiány nem konstatálható, azért bár a múlt év deficzit- tel végződik, a beterjesztett zárszámadás elfogadását indítványozza. Annyi bizonyos, hogy ezzel a villamvilágitási vállalat függő kérdése lekerül a napirendről, s ha a tanúságot azok, a kiknek kötelességök az okulás, szem előtt fogják tartani, a tervbe vett személyváltoztatás mellett még remélni lehet, hogy jobb állapotok fognak bekövetkezni. Mi ugyan most is azt mondjuk, hogy egy szakszerű vizsgálat feltétlenül szükséges volna, miután teljes megnyugvást csakis ebből lehetne meríteni. — Lemondási kérvény. Szemerád Vendel városi elektrotechnikus kérvényt adott be a tanácshoz, melyben kijelentette, hogyha fizetését nem emelik, őt a nyugdíj- jogosultak közzé fel nem veszik és Oláh Imre gépészt, a kivel szolgálni nem akar, el nem bocsátják, állásáról f. évi augusztus 1-re lemond s tovább a városnál nem marad. A villamvilágitási bizottság, miután e feltételeket ez időszerűit teljesitbetőknek nem találta, a lemondást tudomással vette azzal, hogy a mennyiben -lemondónak szerződési éve 1900. márczius 1 én jár le, addig állomásáról nem távozhatik. — Érdekes vita volt a villamvilágitási bizottság legközelebbi ülésén, a mire a villamos mérnök 4 heti szabadság iránti kérvénye szolgáltatóit alkalmat. Tudnivaló, hogy a bizottság már beadta jelentését a gazdasági szakosztályhoz, amelyben ki- .«nnritn. boorv a telei) kezelése körül
