Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

JKf - 3$ f .

T anulság.

Ismét megdobbant a nemzet szive Petőfi nevére. A központok vallás- és nemzetiségi különbség nélkül napot szenteltek emlékének.

Tudják mi volt ez?

Részlet a múlt mesés történelméből, a mikor e nemzet osztály-, vagyon-, vallás- és nemzetiségi különbség nélkül a hazaszeretet szent tüzében egygyéolvadt.

Hát beleillik ez a jelen anyagias korába, nemzetközi gondolkozásába?

Bele, mert nálunk a socialismus csak máz; folt, a mely tisztit. Bele, mert nem kerültünk a latin nemzetek olvasztókohójába. Bele, mert még nemzetközies irodalmi irányzatunk romboló hatása felett oly testület áll őrt, mely gondolkozásában a múlt gloriás meséiből táplálkozik, széles látóköre mellett érzületében kizárólag nemzeties s társadalmi középosztályunk szellemének irányát ez adja meg.

E nemzeties irány a mi erőnk, ez állami | életünk szilárd alapja, ez jövő dicsőségünk forrása; ez az, a miben leginkább hasonlitunk a j nagy német nemzethez.

Petőfit subiectiv költészete világirodalmi nagysággá, nemzeties lyrája, melyben egyénisége a kor érzületével mesterileg olvad össze, csak nagyjaink legnagyobbikává emelte : de ez a mi szempontunkból nagyobb érdeme amannál, ezért dobban meg nevére szivünk.

Legújabb irodalmi irányzatunk teljesen a subiectivitas járma alatt nyög s azt hiszszük, Petőfi-utánzók vagyunk. Művészetünk is e keüyér- adó irányból táplálkozik; gyenge szárnyaira rátapadt az anyagiasság nehezéke s nem engedi azt sem, hogy nemzetivé, fmég kevésbbé, hogy nemzetközivé váljék.

Igv mindkettő túlzott idillikussá, túlzott érzelgőssé (sensitivvé), subiectiv emberivé válik. Mester a nyelvben, csengő a rhythmusa, de hatása csak pillanatnyi, mert a mi közönségünk nem érzékeny a hárfapengetésre.