Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
De ez az elhidegülés egyik részről sem volt tartós és komoly. Mindegyik azt várta, bogy a másik kezdje meg a kibékülést. Júlia szólalt meg először. A kétségbeesett szerelem diktálta neki azt a levelet, melyet Térey Marihoz intézett, aki előtt szerelmének minden titka tudva volt. „Hatalmadba adok mindent tenni — Írja neki szenvedélytől áthatott levelében — mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam őt.“ A jó barátnő levele nem késett, Petőfi lobbanékony természete amily könnyen megharagudott, oly köonyen meg is békült. Már május 16-án Erdődön volt és a kibékülést megpecsételte „Hol a lány ki lelkem röpülését“ kezdetű gyönyörű költeményével. De a szerelem boldogságát újra megzavarta valami és pedig sokkal komolyabban, mint az a íutólelhő. Petőfi kevéssel a kibékülés utáD, megkérte a leány kezét szüleitől. Az apa igen képzett, gyermekei sorsát a szivén viselő ember volt, Petőfiről vajmi kevés biztatót hallott. Azt tudta csak, hogy valamelyik vidéki truppnál szinószkedetl, meg hogy verseket ir. Mindez dicsőségre elég lett volna, de tisztes megélhetést nem biztosított jó módhoz szokott leányának. Egy őszinte hangú levélben fölkérte tehát a költőt, hogy egyelőre mondjon le a leánya kezéről. „Én önt nem ismerem — Írja többek közt, — leányom még igen fiatal, örvendeni fogok, ha önt mentül többször láthatom s egy év múlva beszélhetünk az ügyről bővebben“. A dacos természetű költő ezt egyenes visszautasításnak vette. Haragjának első fölbevülésében egyenesen Erdődre ment és kijelentette, hogy neki a leányt biruia kell és az apának nincs joga gyermeke kezét tőle zsarnokilag megtagadni, Szendreyt ez a i kíméletlen föllépés egészen kihozta a sodrából és , megtiltott-leányának minden összeköttetést a költővel.* Juliskának igen fájt ez a föllépés. Engeszte- jésre akarta birni a költőt, de ez elhidcgülésnek vette Julia tartózkodását. Haraggal vált meg kedvesétől és hogy mily állapotban, mutatják eme sorai; Elvittelek'volna, mint nap a harmatot, Mint az esti szellő a rózsalevelet, De mostan, mint a nyílvesszővel zaklatott, Megsebzett oroszlán, úgy megyek el veled.
