Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
' ~ Ekkor hozta össze a sors Juliskával. Petöü könnyen hevülő, lobbanékony szive csakhamar szerelemre gyuladt a szép, beszédes leány iránt s a mulatság beíejeztévei elragadtatva köszönte meg Riskó barátjának, hogy bemutatta' neki. Pár nap múlva ugyancsak Riskóval löikereste Szendreyéket az eídődi kastélyban. *£*endrey Petőfiben nemcsak a Riskó barátját látta, ki házuknak, mint a környék előkelő ilja, szívesen látott vendége volt, hanem az akkor már hirre kapott költőt is és ott marasztalta a két fiatalembert ebédre. Julia már a károlyi mulatságban észrevette Petőfi viselkedéséből érzelmeit. Fiatal szivét, ha először nem is a viszonszerelem érzete töltötte be, de az a tudat, hogy ő az országszerte ismert köitőt ily érzelmekre gyullasztóba, jól eshetett hiúságának is és egy csöppet sem nyilvánitotta, hogy idegenkednék Petőfitől. Nagyon valószínű, hogy eleinte csak hiúságára hatott Petőfi szerelme és az érzelem csak azután fejlett ki, hogy szenvedélyes lényét egész hatalmával magával ragadja. Az első erdődi látogatás már mind a költővel, mind Júliával megismertette kölcsönös vonzalmukat. Szivükben oly önkénytelenül támadt az érzés, hogy egyik sem tudta a másik elől elrejteni. Elragadtatva dalolja meg, hogy kedvese közelében lehet. Künn a kertben voltunk, Egymás mellett ültünk, Az úristen tudja, Mi történt körültünk ? Azt sem tudtam, mi van: Ösz-e vagy kikelet? Csak egyet tudtam, hogy Veled vagyok, veled. Mikor Erdődről Riskóval visszatért Szatmárra, a jó barát már tudta, hogy Petőfi szive meg van. fogva. S bár ismerte a költő lobbanékony természetét, az őszinte nyilvánulásból kitetszett, hogy ez az érzelem nem amaz eddigi mulékony hevületekből való, hanem mélységes, igaz, örökköntartó. Te vagy, te vagy barna kis lány, Szemem, lelkem fénye i Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye; Ha ez az egy reményem is Elmúlandó álom: Nem leszek boldog sem ezen Sem a más világon 1 Petőfi még a környéktől sem tudott megválni, ahol kedvesét tudta. A tervezett pár napi szatmári tartózkodásból hetek lettek, mialatt Petőfi ismételten atrándult Erdődre. De barátjának sem akart terhére
