Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Ezért járnak oly kevesen a Nemzeti Múzeum Deák-szobájába; ezért halad el a régiségtár Széchenyi-szekrénye mellett a legtöbb ember hidegen. Az a kevés Petöfi-reliquia, ami van, nem avathat semmi házat Petőfi-házzá. Az csak olyan ház lenne, amelyben Petőfi-em- lékek is vannak. Mint bármely múzeumban. Hogy a Petőfi-Társaságnak alkalmasint ülésterme lenne ott, szintén nem elég a szívnek és elmének, mely keres valamit, sőt sokat. Mi minden találkoznék aztán még abban a házban ? Könyvtár ? Kétemeletnyi magánlakás, melynek konyhájából vasárnap, kedden és csütörtökön lehat a káposztaillat?

Jól tudom, csupa istentelenség, amit beszélek. A költői lelkek megvetéssel sújtanak érte. Én azonban azokra az időkre gondolok, mikor a megnyitó ünnep szép versei és beszédei már rég elhangzottak, s a jövő nemzedék azt kérdezi: miért is Petőfi-ház ez a Petőfi- ház ? Mire való ? Mit akartunk vele mink régiek kifejezni? /

A Petőü-ereklyéket és -irodalmat az Akai démia dolga összegyűjteni, valahol a Goethe-V szoba mellett. Ahol talán majd akad egyszer Széchenyi- és Arany-szoba is. A házra nincs szükség, mert üres, semmitmondó, idegen lenne. Még mint symbolum is. Görög templom a Gellérthegyen vagy hindu pagoda a lomnici csúcson avagy bérház a Sándor-utcában mind egy húron pendül. Lehet benne minden, csak egy nem: Petőfi lelke. Ó, a szegény halhatatan, minek neki a palota (angol bútorral vagy anélkül), minek n^ki a congeries lapidnm ! Ezek a hazugságok. Ezek az idegenségek.

Nem tudom, megvan-e már a szükséges fél vagy egy millió. Ha megvan, építeni kellene belőle egynéhány száz Petőfi-népiskolát.

— o w

f /»/. /c