Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
UU voltak ezenkívül még a következő társulatik és egyesületek küldöttségei: Magyar tudományos ikadémia, Kisfaludy-társaság, Földrajzi társaság, Nóp- ajzi társaság, Képzőművészén társulat, .Nemzeti Sza- on, Eperjesi tízécuenyi-kör, Történelmi társulat, Az ■Oution« Írók- és müvészek-köre, A »Budapesti újságírók egyesülete«, A »Vidéki hírlapírók szövetsége«, Nemzeti sziutiáz, Országos szinészegyesület, Az »Athenaeum«* és »Frankiin«-társaság küldöttei, A »Nemzeti szövetség«. Demokrata-kör, Magyar Athletikai Club, Függetlenségi és 48-as kör, A 48-as polgári kör, A Honvéd-menedékház, A 48-as honvédek orsz. szövetsége, Lipótvárosi Casino, Kereskedő ifjak társulata, A »D. M. K. E.«, Az »Egyetemi Kör« és a különböző egyetemi segítő-egyesületek küldöttsége. A vonat első része 4 óra 50 perckor, a második rész 5 óra 10 perckor hagyta el a pályaudvart a perronon levő nagy közönség lelkes éljenriadala között. Munkások a Petöfi-szobornáL Az V. kér. munkás-kaszinó tagjai már ma este megtartották Petőfi-ünnepélyüket. — A kaszinó tagjai este fél 9 órakor gyülekeztek a vigadó előtt, hon- nét a Petőü-szoborhoz vonult a mintegy ezer főnyire gyarapodott munkás-sereg, hol vörösfónyü fáklyák fénye mellett festői csoportot alkottak. A „Hymnus“ eléneklése után dr Neugebauer László a Pe- tőü-társaság nevében a következő beszédet intézte a munkásokhoz: Tisztelt polgártársaim! A Petőü-társaság a legőszintébb örömmel vette, bogy önök is csatlakoznak azokhoz, akik ez emlékezetes napokon Petőfi szellemének hódolni jönnek ei helyre. Mert nincsen az a koszorú, mely Petőfit meg pem illetné. Megilleti őt a hősök cserlombja, mert ltös volt ő maga is, ki ott esett el a harc mezején. Megilleti őt a tudomány pálmaága: mert búvár volt, aki belehatolt a természet legrejtettebb bájaiba és az emberi szív legmélyébe. Megilleti őt a hölgyek rózsa- lúzére: mert dicsőítője volt a szerelemnek. De egy koszorú sem illeti meg őt inkább, mint az, amelyet azok tesznek le szobrának talapzatára, akiknek nemesi címere a kérges kéz: a munkások koszorúja... Mert Petőfi nem volt magasztalója a hatalmasoknak és a pazar jólétben sütkérezőknek, hanem vigasztalója volt az elnyomottaknak s létükért verejtékes munkában küzködőknek. Petőfi a munkásoknak barátja volt. És midőn azt irta, hogy: „Tiszt vagyok; ha lát a közlegénység, Tisztelkedve megyen el mellettem, — Én meg pirulok, gondolva magamban, Nincs igazság, nincs igazság ebben. Nekünk kéne köszönteni őket, Mert ők nálunk sokkal többet érnek." Midőn, mondom, Petőfi ezeket irta, nemcsak a katonaság, hanem a munkások közlegénységére is gondolt.
