Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

az ellenfélt gyáva fajnak és hitvány féregnek nevezi.

Segesvári csatamezó'! Te vagy a mi megszentelt Mekkánk ! Te őrződ a magyar nemzet kincsét, s annak dicsőségét. A te földed a mi idealizmusunk temploma, a mi hivatásunk vára, a mi energiánk forrása, s belőled indul ki diadalmas hódító útra a magyar géniusz ! Te viseled gondját leghivebb fiadnak, aki szivét adta nemzetének, s a kinek világító lelke mellé szegődött örökre a nemzet reménysége ; e kettő pedig ősenergia s mindakettő csodát művel; a lángész akarata s a nemzet szeretető. Te növeled virá gaidat áldás gyanánt a sirra, amelynek lakója a függetlenség legtántoríthatlanabb baj noka volt, ki inkább hajtá le fejét a szabad szegénység kőszikláira, semmint a függés bársony pamlagára dőlt volna.

i

Találóan mondta Jókai, hogy jól történt hogy porait szétszórták a szelek, mtrt igj minden magyarnak jut belőle egy porszem s minden porszemében él a hazaszeretet és a szabadság.

íme, a magyar föld az ő hamvaitól tér mékeny, s alkotmányunk vára az ő beleke vert vérétől szilárd.

Áldott legyen halhatatlan emléke, ami ért szétfűrészelte a bilincseket, s hazájáho1 való elszánt ragaszkodásával, magasztos hí zaszeretetével, a magyar fajra örök dicsősége sugárzó lantjának csodaerejé^el és neme vére hallásával egyike volt azon nagyoknál a kik a mai haza erős fundamentumait 1 rakták, s akiknek legszentebb eszménykép a gazdag és hatalmas Magyarország volt.

A költő halálának félszázados évfordi lóján végig zug az egész országon a kegy let lelkesedése, s a segesvári csatamezőn k fejtett ünnepléshez, Petőfi kultuszához leih leg csatlakoznak mindazok is, akik bármel okból meg nem jelenhetnek a magasztos er lékünuepen.

—« tz. —