Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
uuvanyt, oeigiumuan a szocziansiaK. A „PANNÓNIA“ TARCZAJA. Olyan epilog féle. — A „Pannónia“ eredeti tárcsája. — Czakó Vili, a szép Czakó Vili, a komikus, midőn tegnap délben ll312 órakor az első sárga levél a liget egy fájáról ép orrára esett, elkomorult. Busan konstatálta, hogy a helyi sajtó nem méltányolta eléggé művészetét. Meg nem énekelték, arczképét sem hozták. Biz ez szomorú. Oly szomorú, mint akár az első sárga levél hullása. Kora ősz. Ez az egy hulló sárga falevél elviszi tőlünk a fecskéket: a szellem, a művészet fecskéit. Eltávoznak, ki délre, ki északra. Egyedül a sötét jellemű Andorfy Péter marad közöttünk. Tekintettel egyébb szórakozások híjára, az „Otthon kávéház' egy homályos fülkéjében üti majd fel tanyáját — ott ad kaláber leczkéket serdülő gólyáknak és siheder nyaralóknak. Este pedig a czirkusba jár (hát ezelőtt nem járt'? Szedő) * Tegnap reggel egy málhás szekér állott a színkör előtt. Telerakták csomagokkal és elhervadt virágcsokrokkal. A talyi- gát körülállották a művészek és a habituék" nCKIK, JDClg 1UII1 L/C* ii rvajjuan. --------------------— aztán némelyik szemében egy áruló könny jelent meg. Mégis csak szerettük mi egymást. Mert nagyon meg lehet ám szokni őket. Valami elkeseredés száll a szivekbe 1 De hogy is ne. Ki fog ezentúl rossz viczczeket csinálni, ha Fintér az aranyos kedélyű férj, valahol Budapesten a legsötétebb Dob-ut- czában kergeti a libaczombokat. Kinek lesz étvágya, ha nem látja asztalánál László Gyulát a hatalmas evőt ? De ő a hálátlan Szatymazra megy valami nyomorult cson- grádmegyei falura — kneipkurázni 1 Még a vasárnap délután feladott értékes ajándék sem tudja itt tartani. És Pethes Imre is elhagy bennünket. A jövő Náday-ja. Este Petőfi-ben búcsúzott. Nem kapott sem ezüst koszorút", sem" aranyórát. Néhány barátja tanácskozott ugyan az est homályában valami kisebbrendü ajándékról, (legalább olyasfélét, a minőt László kapott) de a dolog annyiban maradt, Kedves Pethes, drága bohém, az Ég vezéreljen. Vezéreljen a XIV. zónán túl poros kerepesi-úton át abba a nagy épületbe, hol most Keglevich rendezteti be lakását, de minél hamarább. Lásd be lelkem, hogy te nem való vagy közzénk. Te sem vagy megelégedve, mi sem. Te oda vágyódói, mi oda kívánunk. De egyelőre ne kalandozzunk sem Jászberénybe, hol Pethes nyaralni fog, sem másüvé. Maradjunk a Petőfi estnél. * „Kellemes feltűnést keltett, hogy Münster Tivadar városunk hazafias polgármestere diszmagyarban jelent meg, vele egy páholyban foglalt helyet 3 városi tanácsos, szomszédságában ott ült városunk érdemdús országgyűlési képviselője Eder Ödön. Hatóságok, testületek, egyesületek csoportosan jelentek meg, ott volt a megye, a Ka- zinczy-kör stb. stb.u Szegény Pethes! Lásd mily álmodozó vagy. Nem vagy most a segesvári csatasíkon ! Kassán vagy a kuruczok ösfészké- ben, hol most az utálatig viszik a ioyali- tást és hol most szégyent hoznak az ősi kurucz névre. Ne nézz álmodozva széjjel és ne keress csodát. A polgármester ur alszik ilyenkor, midőn a színházban kéne lennie és ünnepelni a nemzettel! Mert tegnap az egész ország, az egész nemzet ünnepelt — egyedül Kassa és\a város nem. \ Szégyen! % Látod Pethes! Néhány közös hadseregbeli tiszt nem tartotta szégyennek megjelenni a színházban, hogy ezáltal hódoljon a halhatatlan Petőfi emlékének, kik a költőt ünnepelték, nem pedig a forradal-j márt 1 Nézd ott a premontreiek! Mind el-1 jöttek, valahányan itt vannak. Az alispán j Lapiaxilr mai száma S oldaJxa terjed.»
