Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz

Koltónirta Szeptember végén czimii költeményét, a melyben bal­sejtelemmel jósolta meg felesége hűt­lenségét, mit ennek haláláig a nem­zet megbocsátani nem tudott. Pedig ki tudja megérdemelte-e?! Erdődön énekelte meg a Vén zászlótartóban édes atyját, a midőn „A kárpátoktól le az al-Dunáig, egy bősz üvöltés és vad zivatar“ kél; itt búcsúzik el, hogy feláldozza sze­relmét a szabadságért s hogy ne lássa többé viszont az elpusztuló kertet ott a vár alatt és a várat... a kert felett. Ötven év telt el. Győztek eszméi, bizonyitja majd a megtartandó ünne­pély. Legyünk rajta, hogy ez a bizo­nyíték minél fényesebb legyen. A meginditott mozgalomhoz csat­lakozzék Nagy-Károly városa is, mely nemrég méltó emléket emelt a nagy Kölcseynek, bebizonyítva ezzel is, hogy megértette a költő szellemét. Három évvel ezelőtt e sorok Írója vonal alatt emlékezett meg Petőfi és Szendrey Julia 50 év előtti talál­kozásáról, ma ismét felújította, hogy a költő halálának 50-ik évfordulója al­kalmából a gyászünnepélyt kössük össze a kiengesztelödés ünnepélyével. Jelöljük emlékkövei meg azon helyet, hol először találkoztak Petőfi és Julia s ápoljuk kegyelettel azt az emléket, igy fogjuk legméltóbban meg­ünnepelni a nagy költő halálának 50-ik évfordulóját. #/7. Schnébli Máárolt/.

Next

/
Thumbnails
Contents